Jouga egy vidéki kisvároska (Japán mércével nézve), mely két dologról híres: egy hassaku nevezetű gyümölcsről és farkasisteneik legendáiról. Utóbbiak vonzzák ide főszereplőnk, Kuzumi Hiroshi, író édesapját. Maga Hiroshi nem érdeklődik e mesék iránt, ám az egyre sűrűsödő furcsaságok arra kényszerítik, hogy felülbírálja ezt az érdektelenséget. A többiek kiemelt figyelme, már-már rajongása, osztálytársa bátyjának szexuálisan túlfűtött támadása, az emberek megmagyarázhatatlan, baljós eltűnése után fény derül a Jougában zajló gyilkosságokra, amit Kushinada Nemuru, aki szintén osztálytársa, hajt végre.

Hiroshi eleinte mindössze annyit ért az egészből, hogy Jouga embereinek egy része valójában szörnyeteg, azonban idővel világossá válik számára az igazság. Jouga óvárosának lakói ún. istenek, akik számára bizonyos emberek illata, mint Hiroshié is, erős csábítást jelent, amit időnként sokkal nehezebben uralnak. Ugyan nem tépik szét áldozataikat, nem isznak a vérükből, de csókjukkal az embert istenné teszik, s így ugyanazzal a gyötrő, kínzó sorssal ajándékozzák meg, amit maguknak sem kívánnak. Ez pedig bűnnek számít törvényeik szerint, ami után e bukott isteneket megtisztítják, azaz a Vadász (Kushinada Nemuru) végez velük. Úgy vélik, ez az egyetlen megoldás, hogy fenntartsák a két faj közti békét. De vajon tényleg ez volna az egyetlen, helyes, lehetséges megoldás?

Hiroshi extrém csábító illata megkerülhetetlenné teszi e kérdést a gyötrődő istenek között. Van, aki úgy gondolja, elég lenne a fiút, mint kiváltó okot kiiktatni, más már hosszabb ideje egy jóval kifinomultabb megoldáson dolgozik. Nemuru nagybátyja orvosként egy hatékony gyógyszert kutat, mely megakadályozná az istenek megőrülését, elviselhetővé tenné a csábítást. Továbbá az is megmutatkozik, eddigi gyakorlatuk milyen kárral, áldozattal jár együtt. A bosszúját beteljesíteni igyekvő Sakaki története tökéletes látlelet arról a fájdalomspirálról, mely eddigi megoldásuk által gerjedt, és ami nem segíti az együttélést. Sakaki menyasszonya vétlen, véletlen áldozata volt az istenek megoldásának, a fiatal nő mit sem sejtve, diplomamunkája végett érkezett a városba s lett előbb egy isten bűnének áldozata, majd istenként a törvényüké.

Ez a rövid és kissé hátborzongató fantasy anime egy nagyon fontos dologról szól, melyet a vége felé Hiroshi mondata foglal össze:

„Azért létezünk, hogy megértsük és elfogadjuk egymást, még ha különbözünk is.”

És bár ez így önmagában csak egy szépen hangzó mondat, az anime mély tartalmat ad mögé. Láthattuk, hogy szembesít a megértés, elfogadás, együttélés nehézségeivel, melyek olykor enyhébbek, máskor kőkemények. Felfedezhetjük benne, milyen hosszú az út a megoldásig és milyen akadályokkal tarkított. Hogy egy törvény, egy gyakorlat, egy hagyomány változásához nem a külső nyomás az egyetlen kulcs, sőt ehhez a legelengedhetetlenebb, hogy az adott közösség eljusson a kételkedésig, majd a változás igényéig, végül annak megvalósításáig. Hogy az elfogadás és megértés, akkor jön, ha mindketten megtesszük a másik felé azt a lépést. Ahogy teszi azt a félelem ellenére Hiroshi, amikor igenis tudni akarja az igazat, Nemurutól is hallani akarja, vagy amikor a bátyját gyászoló, haragos Isuzu belegondol, milyen nehéz lehet e feladat Nemurunak, vagy hogy Hiroshi, mint ember is tesz biztonságáért, egy hassaku levet tartalmazó sprayvel lenyugtathatja az őrület határán álló isteneket.

(A félelemmel, illetve annak a megértésre, elfogadásra, együttélésre való hatásával kapcsolatban ajánlom a Félj bátran! c. könyvet Al Ghaoui Hesnától.)

Ez a mű persze fikció, és nyilván a való életben nem az a probléma, hogy az istenek minket is azzá változtatnak, s ezzel nekünk is meg kell halnunk, mégis probléma ennek lényege, a különbözőség megértése, elfogadása, az együttélés a mással, méghozzá sokféle mással. Nekünk is megoldást kell találnunk az együttélésre, gyakorolni az elfogadást és megértést, mert különbségek, különbözőség van és lesz is, legyen az akár kisebb, akár nagyobb. Legyen szó olyan bagatell dologról, mint ki milyen zenét, színt stb. szeret, vagy arról ki hogyan éli életét, például akar gyereket vagy sem, netán olyan nagyobb horderejű különbségről, mint a kultúra. Választ kell adnunk arra, hogyan kezeljük e különbségeket, hogyan tudjuk őket mégis összeegyeztetni, legalábbis megkísérelni. Lehetőség sok van, hogy melyik mennyire jó megoldás arra talán csak az idő és a tapasztalat ad választ. Mégis azt hiszem, e munkát nem spórolhatjuk meg, hiszen állnak előttünk olyan kérdések is, melyek minden különbözőségünk ellenére mindannyiunkat, mindünk jövőjét érintik.

Ookami Kakushi (Spirited away by the wolf), 2010, alkotó: https://en.wikipedia.org/wiki/%C5%8Ckami_Kakushi

A történetből játék, manga, light novel is készült.

kép: https://animeclubfpu.wordpress.com/tag/okami-kakushi/