Előre bocsátom már most: igen, van ennél szebb, jobb, kidolgozottabb, de ez az anime nálam személyes kedvenc lett minden hiányossága vagy hibája, tökéletlensége ellenére. Nemsokára ennek okát is leírom, előbb azonban, hölgyeim és uraim, storytime:

Az első, amit meglátunk, egy esküvő, ahol a menyasszony épp bátyját méltatja, aki ott sincs. Hamarosan kiderül, a keresett báty, Melos, akinek még le kellene futnia tíz mérföldet, bár ehhez nincs kedve, ám egy rejtélyes idegen kardot szegezve rá, mégiscsak futásra bírja. Melos kénytelen-kelletlen teljesíti hát a távot, amit azért kell lefutnia, hogy ne barátját végezzék ki helyette, aki amolyan zálogként maradt ott, hogy a királyt megsértő Melos még elmehessen húga esküvőjére. No, de miért akarja az idegen, hogy visszamenjen?

Amikor visszaér, a király arról kezd el beszélni, hogy a barátja talán nem is éri meg, hisz elárulta. Erről az árulásról aztán olyan képeket látunk, melynek világa teljesen elüt ettől. Nagy kavarodás támad aztán. Őrlődik, rátámadnak, az idegen megvédi és azt akarja, térjen magához, hisz ő nem Melos, hanem e könyvnek az írója, Dazai Osamu és ahhoz, hogy a könyv és ő megmaradjon épségben, meg kell történnie az eredeti befejezésnek. Ez természetesen megtörténik, Dazai legyőzi a szörnnyé lett királyt, és Melosként átveszi barátja helyét. Majd az idegen után ő is egy másik, furcsa helyre kerül.

Ezen a helyen pedig megtudjuk, miről is szól ez az egész, miféle világ ez, amibe csöppentünk. Ők a külön nekik létrehozott helyen, egy könyvtárban vannak, az írók reinkarnációiként (bár ez nem szó szerint értendő, nem egyenlőek az íróval, inkább a "szellemük hordozzák") az a feladatuk, hogy megmentsék a könyveket, melyeket a Romlottak el akarnak pusztítani, kitörölni a világból.

Ezek után megismerkedünk az ott lévő "szerzőkkel", akik több, különböző könyvbe merülnek be, amelyet meg kell tisztítaniuk a Romlottaktól, hogy megmenthessék őket.

De akkor most lássuk, mitől is lett ez akkora kedvencem, ha eddig, pláne, ha valaki még bele is pillantott, úgy fest, nem több a szódával elmegy kategóriánál, azt már ne is említsük, hogy mérföldekre van a Bungou stray dogs egyedi, abszolút stílusos világától.

A válasz kettő dolog, és három részlet az animéből.

1. Bármelyik felhozott más animénél jobban, érthetőbben, elérhetőbben kommunikál az irodalomról és annak jelentőségéről.

Minek kell nekünk, ha egyszer ezek csak "kitalált, hamis" dolgok? Az animében Akutagawa mondja az általuk látott csillagokról (az nem az igazi ég, amit ők látnak, de ha belegondolunk, amit mi látunk itt szabad szemmel a csillagokból és amik valójában, az is merőben más): "Attól még, hogy nem igaziak, nem befolyásolja fényüket, szépségüket." Aztán hozzáteszi: "Ha másként lenne, akkor semminek - amit mi szerzők alkottunk - nem lenne értéke."

Lehet, nem kielégítő válasz, meg hát egy író mi mást mondana, és igen, manapság lehet, hogy az irodalom kevésbé fontosnak tartott, és mint sok minden másnak ennek értékét is ma már csak pénzben méri a világ nagyrésze, azonban ettől még van más értéke és jelentősége elég sokunk számára.

Hogy mi ez a jelentőség? Például az, amit az anime egyik különös részében látunk: van, akinek segít magányán, valamihez kapcsolódni tud, másnak kinyílik a világ, a saját világa tőle és van, akiket e közös élmény összehoz. Az értéke pedig akár valakinek az élete is lehet, ám ha sarkosnak leled, ne menjünk el idáig, de azt ugye tudod, elismered, hogy sokaknak jelent kikapcsolódást, továbbá pszichésen, érzelmileg is sokat fejleszt, segít?

2. Akutagawa története, az anime kifutása. Ami természetesen kapcsolódik az előző ponthoz is.

Vissza a történethez: jól hangzik ez, hogy jön egy szennyezett könyv és szereplőink ott megküzdenek a Romlottakkal, azonban egész történetté, a játék koncepciójánál többé igazán Akutagawa története teszi. Szép lassan rájövünk, a többiekhez hasonlóan, valami nincs rendben vele, akkor mindenképp, amikor az őt tisztelő és szerető Dazai könyvét beszennyezi és megpróbálja eltörölni, bár már az elejétől fogva tudjuk, valamilyen oknál fogva neki nincsenek emlékei.

A lényeg, hogy Akutagawa veszélyforrás lesz, bár hogy ő most Romlott vagy félig az, vagy mi is valójában, azt egy ideig nem tudjuk meg. Helyette azzal szembesülünk, két Akutagawa van, de hogy lehetséges ez? Melyikük az igazi, és mit tegyenek a másikkal? Végeredményben addig vitatkoznak és harcolnak emiatt, hogy az első Akutagawa visszakapja emlékeit. Kiderül, őt maga az igazi Akutagawa teremtette még életében, hogy legyen egy barátja. A valódi (történelmi) Akutagawáról tudjuk, hogy pályája későbbi szakaszában azon kívül, hogy félt attól, örökölte édesanyja mentális betegségét (azt nem írták, ez pontosan mi volt), szorongástól és egyéb problémáktól szenvedett, és végül 35 évesen öngyilkos lett. Csakhogy ez a megteremtett barát sem volt képes arra, hogy megakadályozza a végkifejletet, az öngyilkosságot. Bár az író Akutagawa meghal, teremtménye életben marad és meg akarja menteni őt, mivel pedig úgy véli, az írás hozta el ezt a szenvedést számára és találkozik is egy Romlottal, úgy dönt, beáll közéjük, hogy elpusztítsa barátja műveit, ezzel egy teljesen más életpályára állítva, ahol boldog lehet. Megkapja a Romlott erejét, és beküldik a Könyvtárba, hogy kiiktassa ellenségeiket, közben viszont elveszti emlékeit.

Amikor a legvégén legyőzik és maga Akutagawa megöli (szerintem ez is igen kifejező, hisz ő teremtette, ő az egyetlen, aki végezhet is vele), azt mondja neki, hogy igen, szenvedett, de nem akarja eltörölni, mert az írás megérte, és ez volt az ő élete, nem akar mást. Az irodalom annyira fontos neki, hogy még ezzel együtt is vállalta és újra vállalná. Az alkotás, de sok más hivatás is rengeteg áldozatot követel, szenvedéssel jár (még ha nem is feltétlen ilyennel, ekkorával, ilyen kimenetelűvel) legyen az bármilyen természetű és mégis vannak, akik vállalják, ennek szentelik életüket és nem pusztán azért, mert dolgozni kell, hogy megéljenek, vagy egyenest, mert sok pénzt lehet vele keresni, hisz utóbbi főleg kevésszer igaz, sokszor még elismerést is alig kapnak.

A végére még egy kis érdekesség: Mivel küzdött Akutagawa? Holott kifejezetten szerencsésnek volt mondható, hiszen korai, korábbi műveit szerették. Nos, az meglehet, ő viszont mást akart írni, úgy gondolta (legalábbis itt az animében, valójában Akutagawa életéről sokkal kevesebbet tudunk), hogy más az, ami igazán az övé, de már a világ, a közönség szemében van egy kialakult stílusa, műfaja, és ők ezt akarják tőle. Nem elég neki ez a dilemma, ez a feszültség a külső elvárás és a saját belső elvárása, vágya között, képtelennek érzi magát arra, hogy meglelje azt a bizonyos valamit és megalkossa azt, ami igazán az övé. [Az Aoi Bungakuban pedig azt mondják róla, hogy változott a kor ízlése, más került előtérbe és Akutagawa ebben próbált alkotni, de kudarcot vallott. Ahogy már fentebb írtam, emellett ott vannak a mentális/pszichés problémái, félelme és traumája, az édesanyja állítólag a születése után őrült meg.]

A +1 ok: az anime javarészt Dazai és Akutagawa köré épül, ők ketten igazán (vagy jobban) kidolgozott karakterek. Az egy dolog, hogy mindkettőjüket szerettem, közel állnak hozzám, ami igazán szuper az a kapcsolatuk, Dazai számára Akutagawa példa, olyasvalaki, aki jelentősen hatott rá (egyébként tényleg), aki ha nem létezett volna, talán Dazai élete és/vagy pályája, művei másképp alakulnak.

Bungou to alchemist: shinpan no haguruma, 2020, kevés információt sikerült eddig találnom, annyit tudok, hogy eredetileg egy játék, ebből a Funimation készítette az animét.

kép: https://www.animerclub.com/2020/07/bungou-to-alchemist-shinpan-no-haguruma-09.html