Elátkozott könyvek
Nil Admirari no Tenbin: Teito Genwaku Kitan
Főhősnőnk, Kuze Tsugumi, egy bajban lévő nemesi család lánya, akinek házassága megmentheti az apa vállalkozását. Tsugumi ugyan tisztában van kötelességével, valójában – ahogy öccse, Hitaki is mondja – nem ez szíve vágya. Az élet szeszélyének jóvoltából házasságkötése bizonytalan időre elhalasztódik, amikor Hitaki felgyújtja magát. Öngyilkossági kísérlete után nővére magát hibáztatja, ám egy Fukuroként emlegetett szervezet emberei szerint egy könyv a hibás.
A történet világában ugyanis léteznek ún. átkozott kötetek, rendszerint kézzel írt, japán stílusú könyvek, melyekben a szerzői érzelmei lapulnak, és olyan erővel ruházzák fel műveiket, amelyek elpusztítják olvasóikat, öngyilkosságba hajszolják őket.
Az öccsével történtek után, feltehetőleg a trauma hatására, Tsugumi új képességet kap, látja az átkozott kötetek auráját, a belőlük áradó fényt, melynek segítségével felismerhetőek, megkülönböztethetőek a teljesen átlagos könyvektől. Így végül ő is a Fukuro tagja lesz, és azon dolgozik, hogy megtalálja és begyűjtse e veszélyes köteteket, melyeket utána megvizsgálnak és lemásolnak, hogy történetük immár veszélytelen formában fennmaradjon. Az anime során Tsugumiékon kívül megismerkedünk másokkal, akik érdeklődnek az elátkozott kötetek után. Vannak, akik el akarják égetni őket, teljesen és végérvényesen megsemmisíteni, és akadnak olyanok, akik szaporítják számukat, eszközként használva politikai, hatalmi céljaikhoz.
Négy pontja van ennek a rövid animének, ami személy szerint nagyon megfogott: az átkozott kötetek, illetve Tsugumi és Sasagoi karaktere, valamint Shiginuma célja.
Bár a történetnek műfajából adódóan bőven vannak romantikus felhangjai, az átkozott kötetek és maga Tsugumi jól ellensúlyozzák, érdekesebbé teszik az egészet. (Amúgy ilyenek nélkül elég ritka, hogy harem történetet nézzek.) Tsugumi ugyan nem egy harcos feminista, de sokkal jobban érdekli a munkája, mások segítése és a nemesi házon túli élet megismerése, mint az, hogy férfit találjon magának. Nagyon beszédes az is, hogy nem azért berzenkedik az elrendezett házasságtól, mert valaki másba szerelmes. Ezen felül érdekes Tsugumi álláspontja a kötetekkel kapcsolatban is. Bár a kötetek égetőinek egyike szeretné, ha csatlakozna, a lány ezt visszautasítja, mert úgy véli, nem szabad elpusztítani a könyveket, csupán ártalmatlanítani kell őket.
Az átkozott kötetek rendkívül sokatmondó szimbólumai az alkotás mint folyamat s mint tárgy veszélyeinek. Ha jól emlékszem, már valahol említettem, hogy az alkotás bizonyos szempontból egy másik világ, és tudni kell megfelelően kezelni, sosem szabad elfelejteni, hogy fikció és valóság két külön dolog, legyen egy fikció bármennyire is élethű, merítsen bármennyit is a valóságból. Alkotóként ez talán még nehezebb, hiszen egyszerre kell élővé tennie, de közben megfelelő távolságot tartania. (Különösen nehéz azokat az érzelmeket és történeteket kezelni, ami az alkotó számára nagyon személyes.) Ha utóbbi nincs meg, sejtésem szerint az lehet az átkozott kötet születésének pillanata, ám a pusztító ereje elsőként magát a szerzőt kezdi ki, dönti romlásba.
Ez mutatkozik meg Sasagoin és később Nabarin is. Sasagoi íróként úgy érzi, kudarcot vallott, mert ugyan több művét kiadták, de ő nem lett olyan híres, mint egykori diáktársa. Irigysége, féltékenysége, és kudarcérzete, mely sokkal inkább önbizalomhiányából fakad (hiszen látjuk az animében, hogy van olvasója, aki igenis értékeli és szereti műveit) végül átveszik felette a hatalmat, magukba szippantják. Hogy megszabaduljon tőlük, eladja magát, és átkozott köteteket kezd írni. Nabari már más eset, számára az írás még öncélúbb, szabadulni akar saját traumájától, de képtelen rá, helyette másoknak is szenvedést okoz. Természetesen, sok művész, alkotó van, aki számára munkája egyben terápia is, azonban a legfontosabb, hogy ehhez hatványozottan szükséges a kívülállás, a megfigyelő távolságtartó pozíciója, a képesség, hogy saját fájdalmát átkonvertálja, és ne csupán ráborítsa közönségére.
Az alkotás mint tárgy aztán már nemcsak az irodalom vagy a művészetek, de szinte minden más terület esetén „veszélyforrás”, egyrészt azért, mert a közönsége, felhasználója nem megfelelően érti/használja/kezeli. Másrészt pedig egyesek hajlamosak saját céljuk elérésében, gátlástalanul eszközként felhasználni, akár teljesen eltorzítani. Ebben az animében Shiginuma ilyen személy. Ő az, aki számára e kötetek és az általuk okozott szenvedés csupán eszköz azért, hogy eltávolítsa politikai ellenfeleit, megragadhassa a hatalmat, és visszahozza azt a régi rendszert, ahol a nemesek még kiválasztottak voltak. Röviden és tömören, ha van ember, akitől óvakodni kell, és nem szabad a kezébe hatalmat adni, nos, a hozzá hasonlók azok.
Nil Admirari no Tenbin: Teito Genwaku Kitan, 2018, eredetileg otome visual novel (egy játék, melyet többnyire nőknek írnak, és történet alapú), író: Yuma Katagiri, karakter-design és illusztráció: Satoi.
