November 11 van, csak miheztartás végett, ugyanis fogalmam sincs, mikor kerülend e csodás iromány adásba.

Ezoterikusék szerint ma nagy nap van, jön reánk az áldás meg a sok-sok jó. Elnézést, de WTF? Tudom, tudom, az, hogy én ebből mit sem érzékelek, az én saram, nem hiszek vagy nem eléggé, netán átkok tömkelege csücsül rajtam, mint madarak a vellanydróton. Nekem nyolc, valakinek biztos jó napja lesz/van, bár elnézve a dolgokat, szemmérték alapján sebtiben készített statisztikám azt súgja, igen-igen csekély a valószínűség, a többség meg szív, ha elég jó cuccot, még adódhat öröm néki.

Jó, próbáljunk meg haladni! Igazsághoz híven ma nekem baromira nem ezt a bejegyzést kellene klimpírozni, volna más dögivel, csakhogy immáron szokott menetrend szerint abajgatják ezer felől az idegeim.

Hat órája hallgatom kisebb-nagyobb megszakításokkal a szomszédunk kutyájának vonítását és ahogy kaparja, zörgeti, majd' szétszedi az ajtót. Valaki, sejtésem szerint az ő alattuk lakó és sanszosan dolgozni próbáló tanárnő, már az előbb kopogtatott náluk kitartóan, semmi eredménnyel. Éjjel és hajnalban biztos voltak itthon, az ordításukat nehéz nem hallani, az óta meg szerencsétlen kutya szenved, már nem először. Eszünkbe jutott már, hogy valami megoldás csak kellene, de itt, kérem szépen, tényleg a kutyával sem törődnek. Semmivel sem, a közös képviselőnek pl. annyit böffentett a madame, hogy mi reagáljuk túl a dolgokat. Of course. Ezzel le is van tudva. Az, hogy amellett, hogy minket idegelnek, a kutyát messze nem megfelelően tartják (de ezt mi csak halljuk, nem látjuk), nem fizetnek közös költséget se, és élik boldogan világukat, mert a hatóságnak van jobb dolga, a lakás az övék meg gyerek is van, nem is egy. Pedig állítólag elköltöztek már a rendkívül tájékozott és kompetens kk szerint. Nyilván a szellemük jár-kél már csak itt.

Mondjuk, a vérnyomásom már e nélkül is beállt. Miért? Csak a szokásos... Fene, hogy még mindig olvasok híreket! Igaz, úgy meg aztán nem tudnám, ha kimerészkedem zugomból, azt miként tehetem. Most szóltam is a zembernek, ha hazakeveredik munkából, amíg hazasétál onnan, ahol a motort tárolja, jobb, ha maszkban teszi, dacára annak, hogy mindezt éjjel fél 11-kor sikerült kiköhögni, és amúgy az önkormányzat rendelkezzen. Hát, én kérek elnézést!

Volt ám nekik fontosabb dolguk így az újabb vészhelyzet vagy veszélyhelyzet vagy mi fene apropóján. Persze, business as usual, miért lepődök én még meg? Nemzeti nagyasszonynak kikiáltott némber eleresztett az éterbe egy a firkálmányukba beillesztendő orbitális nagy marhaságot úgy a középkor szellemében, illetőleg még az sem, mert már nem a jóisten a legnagyobb úr, hanem a nemzet, trónfosztás történt, ami nagyjából mindegy, végül is egykutya. Mindezt a család- és gyermekvédelem nevében, azt blúzára tűzve.

Több mint valószínű, én vagyok rosszul bekötve, de szerintem a családnak mostanság jobban jönne a keresztényszellem helyett, ha nem veszítenék el az állást a szülők (meg más se, azt azonban már le se merem írni, elvégre az egész biztos más fajba tartozik, akinek nincs gyereke, élni meg ha lehet, ne szeressen), vagy nem kellene rettegniük, ha - uram irgalmazz - e sok korlátozás mellett arról tennének bőszen, hogy az emberek ne kerüljenek tömegével lehetetlen helyzetbe. (Ja, hogy igazából nincs miből, mert ürítik a kasszát máshova, erről is rendelkeztem ám ismét, nehogy már elapadjon a folyam, valamivel meg etetni köll a kedves szavazóközönséget? Minő meglepő! oh wait...)

Business as usual, természetesen eme éterbe lehelt bullshit nem más, mint rágnivaló a népnek (meg mellesleg belerúgtak ismét jó néhány emberbe), s mellette suttyomban tovább dolgoznak a változás már amúgy is lepkefingnyi lehetőségének megvágásán. Ha pediglen már business, most már nem lélegeztetőt, most vakcinát veszünk, igen, mi mind, amit majd mi itthon tesztelünk.

Kérem alássan, így megyen ez, szépen, lassan, mint csiga a jégen. Nincs itt semmi látnivaló. Oszolj van, kérem, menjen mindenki gebedni, kushadni, esetleg adott, meglebbentett vörös posztókat megszemlélve egymásra acsarkodni. És magától értetődően az én útszélen, falatnyi ruhában flangáló nőnemű felmenőmet. Köszönöm.

Ui.: Mivel kellőképp mazochista vagyok, olvasgatok troll konteós oldalt, az is megér egy misét. Ha Soros és etc. gyíkemberek álcában, akkor eme nagyszerű vezetőink egyenesen dupla páncélú dinoszauruszok valami fene modern, és tartós álruhában, különben már nem lenne bőr a képükön. De hát nincs is szebb, jobb dolog, mint hiteken, hiedelmeken, babonákon vitázni; hősiesebb szabadságharc, mint egy nyomorult rongydarab viselésének megtagadása.

Business as usual, barátaim.

Tudom, ne is mondd, még mindig az én útszélen, falatnyi ruhában flangáló nőnemű felmenőmet. Ha csak ennyit szeretnél, ne fáradj!