November 11 van, csak miheztartás végett, ugyanis fogalmam sincs, mikor kerülend e csodás iromány adásba. Ezoterikusék szerint ma nagy nap van, jön reánk az áldás meg a sok-sok jó. Elnézést, de WTF? Tudom, tudom, az, hogy én ebből mit sem érzékelek, az én saram, nem hiszek vagy nem eléggé, netán…

Azaz, hogy mindjárt, amint nem éppen valami mással foglalkozom, például azzal, hogy zenét keressek, hangulatomhoz illőt, és igen, tudom, ez rohadtul nem érdekel senkit. Persze, ha valami celeb lennénk, netán ármányunk megfizetett tagja! Menten majd' mindenki azt lesné, mit eresztek el az éterbe.…

Csak nem vagyok medve. Itt a vége, fuss el véle! Az van, hogy még a februárban cammogunk, ilyenkor én már nagyon unom a telet, hideget stb. Szóval valahogy amúgy is megüli az embert a depresszió, és akkor még nem beszéltünk egy csomó mindenről, ami szépen megtrágyáz ennek az érzésnek, míg a végén…

Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Álom és ébrenlét mezsgyéjén bolyongtunkban már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre. Az is előfordulhat, hogy ezt a mezsgyét, akár…