November 11 van, csak miheztartás végett, ugyanis fogalmam sincs, mikor kerülend e csodás iromány adásba. Ezoterikusék szerint ma nagy nap van, jön reánk az áldás meg a sok-sok jó. Elnézést, de WTF? Tudom, tudom, az, hogy én ebből mit sem érzékelek, az én saram, nem hiszek vagy nem eléggé, netán…

Csak nem vagyok medve. Itt a vége, fuss el véle! Az van, hogy még a februárban cammogunk, ilyenkor én már nagyon unom a telet, hideget stb. Szóval valahogy amúgy is megüli az embert a depresszió, és akkor még nem beszéltünk egy csomó mindenről, ami szépen megtrágyáz ennek az érzésnek, míg a végén…

Szóval elérkezett 2018. Én valahogy nem igazán értem ezt az állandó felhajtást, egyik nap olyan, mint a másik, még akkor is, ha a naptár szerint január elseje van. A durrogtatástól viszont falra mászom, és nem csak azért, mert bármit próbálok, a macska rémülten kucorodik össze valamely általa…

Avagy ez a csodálatos lakótelepi élet… Egyszerűen megfizethetetlen, bár azt nem tudom, ki a lótúró fizetne ezért. No persze, ne egy új építésű csodára gondoljunk, de azért ennél jóval lepukkantabb épületek is akadnak szerte a nagyvilágban meg kis országunkban. Azt felejtsd el, hogy egyenesek a…