Mindenki megőrült? - érkezik a kérdés valahonnan, valakitől. (Nem kell holmi csip-csup részletekkel foglalkozni.)

Dehogyis. Már így születtünk - felelem én.

Kétlem, hogy lehetne őrültként születni - akadékoskodik Cseresznye.

Erre én rögvest elröhögöm magam.

Most mi olyan vicces? - mordul rám Cseresznye.

Nada[1], már azon kívül, hogy ad1 mi egész biztos őrültként születtünk, mert nem is vagyunk különálló, saját fizikai kiterjesztéssel rendelkező személyek, ad2 egy nem is önálló személyiségrész tud-e egyáltalán kételkedni?

Látom, ezzel megfogtam. Helyette a kisasszony reagál:

Akkor most én tehetek arról, hogy ti őrültek vagytok? És én... az, hogy én megőrültem az én hibám?

Felsóhajtok. Cseresznye rögtön leteremt:

Most nézd meg mit csináltál! - a hatás kedvéért még rá is bök a kisasszony legörbedt szájára, nedvesen csillogó szemére.

Vállat vonok, megismétlem:

Nada.

Erre a kisasszony szája nyomban széles mosolyra húzódik, ilyen gyorsan még én se váltok hangulatot.

Befejeznéd a hülyeséget? - szúr le Cseresznye. Utálja, ha a különféle nyelvű sorozatokból felszedett szavakat használom.

Most miért? Őt szórakoztatja - intek a fejemmel a somolygó kisasszony felé.

Egyszer még megöllek - fogadkozik, mire a kisasszony jóvoltából meg is jelenik egy katana a kezében. Rámeredek a pöttöm csajszira.

Ezt most muszáj volt? - a kérdés költői, számíthattam volna erre, mivel mindkettőnk jelenléte és aktivitása egyértelmű jele túlpörgött fantáziájának.

Elugrom gyorsan a lecsapó penge elől, Cseresznye majd' orra bukik a számtalan rétegű hosszú ruhájában. Röhögnék, de azzal vagyok elfoglalva, hogy más pályára állítsam. Újfent ellátom egy kis gondolkodnivalóval.

Rendben. De vajon megtud-e ölni valami, ami nem is biztos, hogy létezik, valamit, aminek létezése szintén tisztázatlan?

Mindketten ledermednek és erőst törik a fejüket, én meg elszelelek a balfenéken, ki a porondra, hogy vacsi közben folytassam a spanyol sorozatot, ami nem kevésbé őrült, mint mi.

Ja, amúgy igen, ez lesz itt. Részletesebben: ne kérdezd és ne remélj, ez itt egyetlen fejben működő három személyes diliház és annak mindennapjaiból kiragadott részletek. Én Ao voltam.

[1] spanyol, semmi, semmit.

Megjegyzés: Akinek halvány fogalma sincs, mi ez és kik ezek, az olvassa el ezt a bejegyzést és talán hangyafarknyit tisztább lesz: https://aoisakura.blog.hu/2016/10/12/kek_meg_cseresznye_746