Történet, amelyben győzedelmeskedem mint egyszemélyes karácsonyfa ellenes frakció, vagyis hogy izé...

Szóval, mindenki tudja, ehhez a karácsony nevezetű, háromnapos, önkényesen kijelölt szülinapi bulihoz, amit nem mellesleg a szeretet mámorától részegen kell eltölteni, hozzátartozik ez a mindenfélével teleaggatott, lehetőleg minél csiricsárébb fa. Az a legjobb, ha már alig-alig látszik a sok csillogó kacat alatt a gondosan kiválasztott, hazacígölt fenyő, annak az illatát kell érezni, meg a gerillaként mindenütt megbúvó tűleveleit vadászni a porszívóval még húsvét idején is.

Csak úgy árad belőled az életkedv és szeretet - jegyzi meg Cseresznye.

Az jó - örvend neki a kisasszony, őszintén, mivel az irónia, szarkazmus és hasonlók, hát nem az erősségei.

Kituszkolom őket elmeszobám ajtaján.

Első felvonásként a mi negyedik kerekünkkel, a szerelmetes érzelmeink tárgyául szolgáló férfiúval, akivel mellesleg csak számszerűleg van ki mind a négy kerekünk, is ezt a játékot vittük végig minden évben. Aztán adódott néhány változó, ami abba az irányba kalauzolt el bennünket, hogy műfenyőt öleljünk keblünkre a boltból.

Az első változó a kisasszony búslakodása volt a szegény hamar halálraítélt fenyők miatt, amit előhívott és felerősített az élő fenyőkért tüntető különböző médiumok harsogása. Igen, nemcsak az iróniával áll hadilábon, mást se tud kezelni, legelsősorban azért, mert mindenkinek szeretne megfelelni. Ennek eredményeként a műfenyő sem maradt szíve csücske, pedig szerintem főnyeremény, praktikus mindenféle szempontból és csak egyszer kell megvenni, igen, skót vagyok, igaz, csak akkor ha olyasmiről van szó, amit ki nem állhatok vagy nem érdekel, ám valamely oknál fogva mégiscsak elengedhetetlen, még ha az ok valójában annyi, hogy hagyomány címén azt teszed, amit mások. Mindegy, tehát a műfenyő is kegyvesztetté lett, mert műanyag meg klímaváltozás. Cseresznye, aki kényszeresen vadászik a hőssé válás útjaira, persze mellé is áll ilyenkor. Én pedig inkább nem megyek bele. Szerény véleményem, a kisasszony elől el kellene zárni az internetet is, plusz első lecke az élethez: csinálj bármit, olyan nincs, hogy az jó.

A másik változó, ami az egyenletet a műfenyő megoldás felé vezette, az volt, hogy egy kóbor macska felszedett minket, majd kicsit kéretve magát, szolgájává fogadott.

Mi lesz, ha feldönti a fát, minden tiszta gyanta és tűlevél lesz - így Cseresznye, aki a házitündér címre is benevezett, ennek eredményeként súlyos tisztaság és rendmániában szenved, amíg le nem szedálom.

Mi lesz, ha megeszi a tűlevelet és kilukad a bele? - pánikolt a kisasszony.

Aztán a műfenyőnél is aggodalmaskodott, mert akkor meg a műanyagot eszi meg vagy a drótot rágja, az pedig felsérti száját. Mondom én, olyan sosincs, hogy jó.

Mindenesetre az elmúlt négy évben azért elvoltunk mi ezzel a műfával. Egészen mostanáig, amikor is összesen két és fél napot élt meg karácsonyfánk, azt is meglehetősen viharvert állapotban, mígnem lecsupaszítottam, nyugdíjaztam és beraktam a szekrénybe elfekvőre.

Ugyan azt lódítottam, győzedelmeskedtem, ennek oka nem én vagy a tény voltunk, hogy öregszem, és egyre kevésbé bírom ezeket az ilyen-olyan hagyományokkal, normákkal kötött kényszerű kompromisszumokat. Röviden: nem a karácsonyfa undoritisz aratott győzelmet, azt is részlegeset csak.

Ezt a győzelmet a második, egy szamuráj után elnevezett macskánk aratta. A két és fél napban számtalan hősies támadást indított ugyanis a fa ellen, hogy megszerezze valamelyik díszt vagy szaloncukrot. A támadások során összeszedett zsákmányt aztán gondosan berejtette a kanapé alá, valamint néhány alkalommal halált megvető bátorsággal ledöntötte az egész várat, ezzel együtt kinyiffantva egy-egy díszt is, melyeknek pora és kisebb diribdarabkáik a porszívóban nyugodnak.

A győzedelmes pillanat, bár nem tudhatom, a macska is ennek könyveli el, huszonhatodika reggelén érkezett el. Pontosan akkor, amikor  jógázás közben a videón instruáló, selymes hangú nő folytatta a szöveget: Find the peace in... Hogy hol is leljem meg azt a békét, már nem tudtam meg, elnyomta a lepuffanó fenyő és a széttörő újabb dísz hangja, mire saját választ kreáltam: az én békém akkor jön el, ha ezt a hadiállapotot megszüntetem egyszer s mindenkorra.

Olyat nem lehet! Mi lesz akkor a karácsonnyal? - ellenkezik a kisasszony.

Nem felelek, csak a szemeim forgatom.

Szerezhetnénk minifákat a polcra - ötletel Cseresznye.

Akkor nem kellenének olyan kisebb gömbök? - így életünk férfija.

NO! Nope - ellenkeznék, de úgyis ők aratják majd a végső diadalt.