Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti. Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…

A megrendelővel másnap találkozott. Izgatott volt, mint mindig. Szerette ugyan a saját képeit is, azokat, amiket nem kérésre, fizetésért festett, de sokkal jobban kedvelte ezeket a munkákat, a történeteket, melyek a képekhez tartoztak. Ez a történet pedig túlzás nélkül az egyik legszebb volt mind…