Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti. Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…

Először az egy emelettel lejjebb küzdő, fegyvertelen Makotót pillantotta meg, aki ugyan meglepően ügyesen tartotta távol magát a fúriaként tomboló Onihimétől, de kiütközött rajta a fáradtság is. Amint meglátta Onihime szívét, felemelte az íjat, ami üres volt. Átkozta magát, több nyilat használt el,…

Újra és újra ugyanaz az álom ismétlődött, éjszakáról éjszakára. Középkori város macskaköves főterét látom. Este van, fáklyák narancsvörös fénye nyaldossa a köveket, házfalakat, világítja meg a kocsma vendégeinek izgatott arcát. Mind a tér közepére szegezik tekintetük, ahol hamarosan kezdetét veszi…