Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti. Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…

Murakami Haruki nálam egy külön kategória. Bár minden magyarul megjelent könyve megvan, és a jelen kötetet kivéve mindet többször is olvastam, a blogra még valahogy sosem írtam róla. Vannak dolgok, amihez az ember nem mer hozzányúlni, nem tudja, hogyan is fogjon neki. Igazából annyira sajátos,…

Aznap is kiment egyik kedvenc helyére a sok közül. Nehezére esett már a séta, így jó néhány órába beletelt, hogy odaérjen. Lassan leült az ismerős fatönkre, mely emléke volt az egykori hatalmas platánnak. Nézte a késő őszi tájat, a fakószürke fellegek alatt elterülő mezőt, melyen olykor…