Sötét van; ránehezedik ez a legteljesebb, tökéletes sötétség, ami nem puha, vékony pléd, sokkal inkább egy súlyos dunyha, amit ólomtollakkal béleltek ki, és egyáltalán nem melegíti.
Hideg van; a víz (a bűzös, mocskos lé), amiben fekszik, megadva magát a sötétség súlyának, jéghideg, mégis marja…
Az új, fiatal kormányzónak első dolga volt, hogy álruhában, egyszerű utazóként bejárja a vidéket. Erre a kisvárosra különösen kíváncsi volt, amelynek lakói annak idején - vagy két emberöltővel ezelőtt, az utolsó nagy háború után, amikor még csupán egy aprócska falu állt itt -, valamilyen rejtélyes…
[Fényhozó]
Kurayamie városa hatalmas volt, zsúfolt. Az égalját nyaldosó épületei ezreknek és ezreknek adtak otthont, utcái keskenyek voltak, inkább sikátorok, még a legfényesebb nyári nappalon is sötétek. A szomszédos tartományok lakói, akik remekül megéltek a várossal folytatott kereskedelemből,…
Ülök egy padon, kicsit kopott már, az idő mintát festett a zöld festékbe, repedések futnak szét és össze, akár egy zenemű gondosan megkomponált hangszereinek különféle szólamai. Ülök és élvezem az utolsó őszi meleget idekinn, és nézem az őszi kék égen ragyogó napot. Egy árva felhőpamacs sincs e…
(Földre hullt)[1]
Hikariról mindenki tudta, hogy különleges angyal, így nem nagyon akadt olyan, aki ellenezte volna, hogy ő legyen vezetőjük. Sokáig élték megszokott életüket, ahol az angyalok közötti legkomolyabb vita arról zajlott, ki kergetett el több mihaszna betolakodó démont. Ám megjelent az…
Nem hallott mást, mint saját lépteinek ritmusát és a körötte táncoló árnyéklények surrogását.
Eleinte még futott, próbált elmenekülni előlük, de az az idő már elmúlt. Amikor már zihálása fuldoklásba fordult, mikor már semmit sem hallott saját dörömbölő szívverésén kívül, feladta, belátta, képtelen…