− Vége? – hallom Ryū kérdését a telefonban. Nem felelek azonnal, fülemen a ketyerével, célra emelem különleges íjamat, bemérem a túl élénk halottat és lövök. Persze talál, de csak az után szólalok meg, hogy látom, a szél felkapja a lény hamvait, és szétszórja a hajnali derengésben úszó város…

- Itt az idő – szólt az Ősz és nagyot nyújtózkodva felkelt. Ahogy kilépett az ajtón, megpillantotta testvérét, aki keservesen sírt, hideg könnyei eláztatták a világot. - Ugyan, már megint miért sírsz? Semmi sem virágozhat örökké – rótta meg őt. - De hisz lehetne! – ellenkezett a Nyár hüppögve. –…