2017. feb 23.

Sindzsi: Little fairy tales

írta: Aoi Sakura
Sindzsi: Little fairy tales

Ébredés

sindzsi_copy.jpgSötétség. Takaróként ölel körbe. Puha, ismerős, biztonságos. Megvéd.

Zongora hangjai, nem dallam, csak hangok. Mintha olyan valaki ülne előtte, aki még sosem zongorázott. Bárki is az, szeretheti a monotonitást, mert folyamatosan ugyanazt ismételgeti. Talán egy zongorázó papagáj?

Nem látom, pedig itt kell lennie a közelemben. Ének csendül, vagyis inkább nyikorog. Torz, gépies hang. Nem értem. Megjelennek a szavak, mégse érnek el hozzám. Csak szavak, amelyek lebegnek a sűrű homályban.

Már látom a zongora és egy alacsony, valószínűleg női alak körvonalait. A szavak tovább sorjáznak közénk és ott rekednek. Az utolsó szó hosszan elnyúlik, talán sose lesz vége. Aztán nekiütközik valaminek.

Hangos, ritmikus dörgés hallatszik. Fájdalom hasít belém, a sötétség megremeg. Valami csikorgás, nyikorgás hangzik fel. Mintha egy gép sírna, vagy egy kő, amikor kettévágják. A sötétségen repedések futnak végig, egyre több, egyre mélyebben. A fájdalom egyre élesebb, egyre elviselhetetlenebb.

Aztán lágy fény surran be a repedéseken és vele együtt újra az a torz hang és szavai:

- Rádöbbentél már?

Majd újra verik a dobot és sír a gép, de már nincs fájdalom. Csak a sötétség burka hullik darabjaira és nem én.

Ahogy az utolsó szilánk is lehull, egy teljesen más helyen találom magam, holott tapodtat se mozdultam. Csend lesz. Felettem megszámlálhatatlan csillag, alatta víz. Szilárd, ezen állok és a zongora is, úgyhogy inkább tükör, de nem a fenti csillagok látszanak benne.

A zongoránál ülő lány immár tiszta hangon szólal meg:

- Az az univerzum, amelynek része vagy – mutat fel az égre, majd ujja lefelé szegeződik. – Az, amin állsz se nem tükör, se nem víz, a szilárdság sem jellemzője, az egy határ. Ami pedig alatta van, az univerzum, ami te vagy.

Szólj hozzá

fájdalom szavak zongora sötétség határ univerzum Egyéb Ébredés Sindzsi Little fairy tales