Élt egyszer egy lány és egy fiú. A lány faluja krónikása, a fiú zeneszerző egy városban mérföldekre a lány falujától. Sosem találkoztak, mit se tudtak egymásról, mégis egy erős, ám láthatatlan kapocs fűzte őket eggyé.

A lány minden hónapban meghallgatta a faluba érkező vándorzenészek műsorát. A zene teljesen átitatta, a dallam felébresztette képzeletét és addig-addig űzte, mígnem egy saját mese kerekedett belőle.

A fiú szerette a meséket, így minden hónapban elment meghallgatni kedvenc mesemondóját.  Otthon aztán lejegyezte a dallamrészleteket, amit a történet idézett fel benne, majd kidolgozta.

Ami így elkészült, azt a vándorzenészek magukkal vitték következő útjukra. A mesét, amit ihletett, a lány bátyja mondta el legközelebb a városban.

Így lehet, hogy sosem találkoztak, mégis benne éltek a másik elméjében, sosem beszéltek, szívük mégis mindegyre felelgetett a másiknak.