Hol is kezdődött? Hogy is kezdődött?

Összegömbölyödve feküdtem az ágyamon. Odakint csendes, mozdulatlan forróságba dermedt nyári éjszaka. Bennem üvöltő hiány, életem értelmetlenségének égető bélyege, kétségbeesett vágy a depresszió jégpáncélja alatt. Ugyanazok a kérdések, amik örökké visszatérnek kísérteni, köztük a legfőbb, a vezérszólam: miért csinálom hát mégis ezt?

Éreztem, hogy alig észlelhetően besüpped mellettem az ágy. Nem tudtam eldönteni, leült, lefeküdt, netán felettem álldogál, de nem fordultam meg, nem akartam beszélni, sem újabb leckét venni. Írni kellett volna, leginkább aludni, azonban egyik se ment. Jöttek hát a gondolatok nehéz, katonás léptekkel, régi, jól ismert útvonalakon terepgyakorlatoztak.

Nem szólalt meg, csak hűvös tenyere simult homlokomra.

Azt hiszem, elbóbiskoltam, meglehet csak mélyen magamba merültem, egy biztos: emléket láttam.

Nem tudom már, mi volt az első olyan történet, könyv vagy film, ami után először elöntött az az érzés. Azt tudom, az milyen volt, libabőrt eredményező, borzongató gyönyörűség, valami egész lényemet elöntő, felemelő, csontig hatoló érzéskavalkád. Élmény, ami elvarázsolt, elgondolkodtatott, újabb ajtót nyitott a világra, ami újabb színárnyalatokkal gazdagított. Aztán egyszer e csodálatos égbolt alatt villámcsapás ért: ezt akarom, valami ilyesmit alkotni! Az volt az a pillanat, amikor nem megszületett, fellobbant bennem az alkotás vágya…

s ennek tüzében élek azóta is. Egy csábító démont idéztem saját fejemre, aki gyönyört ad és fájdalmat okoz, aki elűzhetetlen – gondolom, amint magamhoz térek.

- Valami ilyesmit jelent az álom valósággá tétele – suttogja valahonnan mögülem, keze hajamat cirógatja.

Édes érzések visszhangzanak bennem szomorúsággal fűszerezve, cseppnyi keserűséggel nyakon öntve. Mint falevél, amit útjára bocsát a szél, s gyengéden jobbra-balra lebbent, felhangzanak bennem egykori szavaim: ezt akarom, valami ilyesmit alkotni. Addig-addig ismétlődnek elmémben, míg lassan egyre mélyebbre merül tudatom, belehull az álom vizébe, mely messzire viszi. Végre valóban elalszom.