[Örök tánc] A most következő mesét a városka főterén havonta megrendezett vásár utolsó estéjén hallottam.[1] Az itt töltött fél év tapasztalatai alapján nem a mesélő dönti el meséje tárgyát, hanem a közönség kérdések formájában kéri a kívánt történetet, így volt ez azon az ősz eleji estén is,…

Az előző rész végén: Nekem ez a végszó. Mivel kevéssé izgatnak a kardvívó leckék, ellebegek, hogy megkeressem Kiyorut és Himarut, akiknek jó ideje már színét se láttam.                     Már-már maga alá gyűr az aggodalom, hogy eltévedtem és igazi bolygó szellem lesz belőlem, akinek sóhajai…

Érdekes, az eredeti történetet csak nyomokban tartalmazó feldolgozás ez. Sokkal inkább önálló mű, aminek egyik forrása volt e klasszikus történet. Szemlélet kérdése, de én kedvelem a hasonló darabokat, érdekes látni, hogyan él és változik egy-egy ilyen mű egy újabb alkotássá egy másik ember által.…