Egészen döbbenetes, mennyire megváltozhat a világ, miközben mégis ugyanaz. Hogy aztán én változtam volna annyit idő közben, azt már nem tudnám megmondani. Az élmény viszont egy életre, de mindenképp sokáig velem marad. Van annak már lassan másfél éve, hogy ez történt, mégis még mindig élénken él…

Bevezető kiegészítés: Az írás a könyvről szól. Sokáig tartott, mire eljutottam odáig, hogy ezt feldolgozzam. Elvileg ez lenne a márciusi könyv"ajánló", bár már múlt hétvégén megírtam, és azért kerül fel most, mert nem hiszem, hogy hétvégén még jutok valamire mással. Jobban örültem volna, ha nem lesz…

Kezdjük azzal, hogy igen, megint olyasmihez nyúltam, amihez "nem kellene", mivel kizárt, hogy ilyen klasszikusnak számító szerzőket megfelelő módon tudjak tálalni, tehát senki ne számítson igazán szakmai és részletekbe menő elemzésre[1], ahhoz (is) kevés vagyok én. Az, hogy mégis elkövetem ezt a…

3. Állok az ablak előtt, kortyolgatom a kávém, igyekszem jól elhúzni, még közel egy órám van indulásig. Nem túl sok idő ahhoz, hogy valami érdemlegeset csinálj és túlontúl sok idő átélni egyedül a csöndben mindenféle tevékenység nélkül. A férjem alig két perce ment el, még a számon érzem kapkodva…

Az előző rész végén: Nekem ez a végszó. Mivel kevéssé izgatnak a kardvívó leckék, ellebegek, hogy megkeressem Kiyorut és Himarut, akiknek jó ideje már színét se láttam.                     Már-már maga alá gyűr az aggodalom, hogy eltévedtem és igazi bolygó szellem lesz belőlem, akinek sóhajai…