A nagy semmi, a végtelen űr kong csupán fejemben most, hogy megpróbálom a parkban történtek fonalát továbbgöngyölíteni emlékeink alapján. Nem csoda, hisz mind belegabalyodtunk abba a gombolyagba, és csak nagy sokára sikerült valahogy kikeveredni belőle. Az a kaotikus állapot jut róla eszembe, amit a…
Hangot hallok, nem értem, mit mond, de kétségbeesése olyan átütő, hogy képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni. Segítségért fohászkodik. A kérés, akár egy varázsige magához szólít.
Nem tudom, ki vagyok, azt sem, hogy hol. Éjjel van, köröttem katonák. Harcolok, valaki másnak a testét használom. Álom…
Az alak, aki akkor a jelenben megmentésünkre siet, átváltozik Hitóvá, akire lesújt Kaiga kardja. A férfi képe, mint egy szikra, beindít egy szerkezetet, mely visszaránt minket ebbe az időbe, erre az apokaliptikus helyre. A kard útja végtelenül lassú, e trükk elhiteti elménk egy részével, tehetnénk…
Ami ezután következik, azt lehetetlen teljes egészében visszaadni. A világ összes nyelvében sincs elég alkalmas szó arra az iszonyatra, ami mégis létezik, annak ellenére, hogy nem tudjuk szavakba foglalni. Vajon miért? Egész világokat teremtünk szavakkal, de egy csata, a megannyi halál nyers…
Yume fájdalmának és haragjának lángjai felemésztenek, akár a Kiyoru holttestét nyaldosó tűznyelvek. Pokoli forróság van kívül s belül, ropog a halottak máglyája, az élőket égeti a gyász és az elveszett remény parazsa. A tűz pattogásán kívül minden mást elfojt a csönd, a könnyek némán hullnak,…
Olyan nehéz… olyan nehéz a szemhéjam, olyan nehéz rávenni, hogy mozduljon. Olyan ködös minden. Mi történt?
Lassan kiveszem Kaze alakját valahol előttem. Kimonója nedvesen csillog, kezében kard, rövid, vörös tincsei csapzottak, ametiszt szemében harag és kétségbeesés. Egy másik kard lendül felé,…
Hullámok vesznek hátukra, hogy magukkal vigyenek. Nem félek, hihetetlen nyugalommal tölt el ez a jól kiszámítható mozgás. Tudom, hová tartok. Nemsokára Hitori birodalomban érek partot, a helyen, amelynek úgy örülök, mintha csak haza érkeznék.
A hullámok morajlása először halk mormogássá alakul,…
Az előző rész végén: Lassan tisztul ki köröttük a táj. Minden csupa szürke és fehér és furcsán fényes. Szőrös, szöszös, ezüst pókhálók csápjai lengedeznek a hófehér törzsű, ragyogó ágú fákról, melyek az égig nyúlnak s csak felmérhetetlen messzeségben terül szét kéken derengő lombkoronájuk, ezek…
Ki sem kell nyitnom szemem, tudom, hogy visszatértem Hitoriba. Nem is akarom, még élvezem a hideg szél felszabadító érintését bőrömön. Lassan engedek a késztetésnek, mely kevésbé tűri önként vállalt vakságomat. Tejfehér ég alatt, melyet szürke felhőpamacsok tarkítanak, hófödte hegyek sipkái vesznek…
Az előző rész végén: A következő elágazás előtt a róka megáll, ajkát felhúzva vicsorít, fogai izzó parazsak. Az útjukat álló alak robosztusabb termetű, mint a többi fajzat. Szemei körül, mint egy maszk, fehéren világító pikkelyek sora. Kezeiben egy-egy csontszínű görbe kard, méregfogak.
− Hogy…