Az előző részből: Amíg ők [Makoto és Rin] jobb híján, és mert aggódtak, erről vitatkoztak, addig Kiya épp visszatért testébe valahol a város ismeretlen részén. Felnyögött, ahogy ráébredt képtelen helyzetére, tudta, hogy az a valami, ami hónapokkal ezelőtt beleköltözött, most újra visszatért. Kábán…

(Makoto és Rin visszaemlékezése arra a tavaszi napra) Fél évvel ezelőtt egy szombaton, valamikor hajnalban, alighogy távoztak kedvenc szórakozóhelyükről, belefutottak egy szélsőjobbos brigádba. A hét fickó mind megtermett, dagadó izmú, eltorzult arcú, kopasz vagy ősemberfrizurás volt; abszurdiai…

A már említett Kiya lassan rótta a lépcsőket a harmadik emeletig. Nem fáradt volt, szándékosan vánszorgott. A fejében kavargó zűrzavaron próbált úrrá lenni, lehetőség szerint még a lakásba érkezése előtt, még addig, míg egyedül van. Amikor felébredt, vagy visszatalált önmagához, már nem volt ott a…

Üdvözlet az Olvasónak! Kedvenc unokaöcsém most nyilván közölné, ismét köz(rö)helyes vagyok. Tartok tőle, jelenleg inkább bosszantó, hogy ide pofátlankodom az eddigiektől felcsigázott szemek, elmék elé. Mélységesen sajnálom, de ellenállhatatlan késztetést éreztem erre; meg hát én volnék e könyv egyik…

A történethez, melyet a következőekben elmesélünk, három hozzávaló szükségeltetik: Egy kis móka Ez itt egy közepesen nagy város, ebben az országban a legnagyobb, maximum két millióan élnek benne. Most éjjel van, a viszonylagos csendből ítélve már éjfél elmúlt. Se nem mókás, se nem meglepő…