Most ért a találka helyre, eltartott egy darabig, míg barátja elfuvarozta idáig ebben az esőben. A lány ott várta már, ám amikor köszönt neki, ő még akkor is az esernyő ívéről tenyerébe csorgó esővel volt elfoglalva, bár köszönését viszonozta. Ez kicsit elbizonytalanította, nem tudta, hogyan…

9. Borult égből szabadnap, ambivalens vagyok e meglepetést illetően. Lehet-e egyáltalán meglepetésnek nevezni ma azt, ami tegnap ért? Mint legtöbbször, a héten is délelőttös vagyok, ám tegnap lehúztam a drogériában az egész napot. 11 körül hívott fel a délutános kolléga, meglehetősen feldúltan, nem…

Ki vagyok én? Állítólag mindenki felteszi magában ezt a kérdést életében legalább egyszer. Tudjátok mit? Én ezt nem hiszem, ahogy én látom (láttam eddig), senki sem teszi fel ezt a kérdést, komolyan semmiképp, aki nincs rákényszerítve, már pedig az emberek többsége nem érez kényszert, pláne nem…

Az élet értelme, hogy nyomot hagyj a világban - mondták. Na már most adódik a kérdés, adódik több is, ám valahol el kell kezdeni: van-e az életnek értelme? Olyan értelme, amely mindenkire kiszabható? Ha nem, akkor mire fel ez a követelőzés? Talán az élet "csak" élet, valami, ami teljes önmagában,…

Változó számok, telő évek, hasonlatok és ellentétek. - írta naplójába egy novemberi napon. Ennél tovább azonban nem jutott, a bejegyzés töredék maradt. Később még odafirkantja a lap aljára: "Ötven év az ég alatt" Miért nem írt többet? Nehezére esett, és egyébként is, ez a néhány szó mindent…

Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…

Az előző részből: Amíg ők [Makoto és Rin] jobb híján, és mert aggódtak, erről vitatkoztak, addig Kiya épp visszatért testébe valahol a város ismeretlen részén. Felnyögött, ahogy ráébredt képtelen helyzetére, tudta, hogy az a valami, ami hónapokkal ezelőtt beleköltözött, most újra visszatért. Kábán…

Van egy hely, ritkán járok arrafelé, de mindig megállok annál a tónál. Leülök az egyik padra, vagy kiülök a kis stégre. Nézelődöm, olykor elmerengek valamin. Sokat figyelem a teknősöket, él ott néhány. Nem tudom, mi vonz bennük, talán csak jó nézni őket. Az egész hely atmoszférája olyan megnyugtató,…

Aki valamilyen érthetetlen oknál fogva nem tudná, annak mondom, itt a tél. Vannak mínuszok, hó és jég, meg amit akartok (vagy nem). Élvezetes bentről figyelni a lehulló pelyheket, kevésbé az, amikor reggel ki kell menni és a kocsira fagyott hóréteget kapargatni. That’s life. Ennek ellenére…