Sosem szerette az iskolai rendezvényeket, kiváltképp nem az ilyen bulikat, sőt ha nem volt muszáj leginkább senkivel se akart találkozni. Nem mintha különösebb problémája lett volna osztálytársaival, de nem is szerette őket, ők sem igen keresték társaságát.
Farsangot tartottak, ő ugyanabban a…
A második találkozásunk igazi meglepetés volt; egyáltalán nem számítottam rá, minek után a múltkorában úgy tűnt el, akár egy szellem vagy valamely látomás. Még ha meg is fordult volna a fejemben, egész biztosan nem ott és akkor várom.
Már lassan véget ért a tavasz, akkor voltam egyhetes…
Felsóhajtott, ahogy kilépett a kávézóból és kinyitotta ernyőjét. Nem tudta, miért hagyta, hogy barátnője magával citálja ide, egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban. Egyenesen lelombozta a tudat, hogy holnap karácsony lesz.
Valahogy sosem nyűgözte le ez az ünnep, vagy bármelyik másik, ami azt…
- Mi ez? Önarckép? - kérdezi a csoporttársa. Ugyan próbál nem tudomást venni róla, de érzi a szavak tónusában, a hangban bujkáló gúnyt.
- Igen, úgyis mondhatjuk - feleli halkan, bár számára ez a kép sokkal több dimenziós.
Épp ezért, címként nem azt írja: Önarckép, hanem azt: Egy képen minden. Ezt…
A kapcsoló bennem automatikusan átkattan, gyorsan lehúzódom a járda mellett kijelölt egyik üres helyre, leállítom a kocsit és kipattanok, Shirónak meghagyom, várjon ott, és a srác után rohanok.
Még épp elkapom tekintetemmel, amint befordul az egyik mellékutcába, ahol utolérem. Mivel zenét hallgat,…
Már majdnem éjfél volt, de még mindig ébren feküdtem az ágyban. Jobbára a plafont bámultam, és azt találgattam, a szomszédban szóló tévében vajon épp mi megy, ismerősnek tűnt ugyanis az a néhány foszlány, amit érthetően kivettem belőle. Végül kudarcot vallottam ebben is, kimentem hát a konyhába egy…
Az előző rész végén: − Mindig segített nekem valami aprósággal. Azt hiszem, itt a környéken dolgozik egy kiadóban – folytatta a férfi.
Ryū erre felkapta fejét, talán ma mégis szerencsés napja lesz.
Nagyjából öt órával később már tudta, hogy tévedett. Terve, miszerint követi Keikót és azonnal…
A falu népét mindenki csak úgy ismerte, mint az önmagukban beteljesedetteket. Csodálták, irigyelték vagy épp gúnyolták s lenézték őket a környékbeli völgyek lakói, ismerni azonban nem ismerték őket, csupán a pletykákból. Úgy mondták, azok nem is emberek, hanem a tökéletesség gyermekei, akik…
Szóval elérkezett 2018. Én valahogy nem igazán értem ezt az állandó felhajtást, egyik nap olyan, mint a másik, még akkor is, ha a naptár szerint január elseje van. A durrogtatástól viszont falra mászom, és nem csak azért, mert bármit próbálok, a macska rémülten kucorodik össze valamely általa…
Sokan nem szerették, egyáltalán nem tisztelték. Nem volt közéjük való, hiába született köztük. Míg a többi fiatal örömmel csatlakozott a harcosokhoz, akik hódítani indultak, addig ő inkább otthon maradt. Amikor a falu vezetője beszédet mondott saját nagyságukról és arról, hogy az ő feladatuk a többi…