Újra és újra ugyanaz az álom ismétlődött, éjszakáról éjszakára. Középkori város macskaköves főterét látom. Este van, fáklyák narancsvörös fénye nyaldossa a köveket, házfalakat, világítja meg a kocsma vendégeinek izgatott arcát. Mind a tér közepére szegezik tekintetük, ahol hamarosan kezdetét veszi…

Szóval elérkezett 2018. Én valahogy nem igazán értem ezt az állandó felhajtást, egyik nap olyan, mint a másik, még akkor is, ha a naptár szerint január elseje van. A durrogtatástól viszont falra mászom, és nem csak azért, mert bármit próbálok, a macska rémülten kucorodik össze valamely általa…

„Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot." Benjamin Franklin Hogy érdemel-e? Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy ezt eldöntsem, az viszont nagyon valószínű, amennyiben így tesz, nemcsak szabad nem lesz, igazából biztonságban…