Mindkét anime harmadik évada mostanában ért véget, de nem csodálkozom, ha elsőre valaki azt mondja, ez eddig rendben, ám ezen túl mi közös van bennük? Az egyik egy sajátos, posztapokaliptikus világ, ahol az emberek óriások ellen küzdenek, a másik egy modern világban játszódó darab, ahol különleges képességekkel rendelkező emberek harcolnak egymással a városért, mely az otthonuk. Az Attack on titan hangulata sokkal drámaibb, míg a Bungou stray dogsnak olyan egyedi atmoszférája van, amit sokkal nehezebb besorolni, és amit biztos nem felejt el az ember.[1]

A harmadik évadban azonban mindkét animében megjelenik egy olyan elem, ami közös, amin mindkét főszereplő osztozik, bár másképp viszonyulnak hozzá. Ezt fejezi ki az általam adott címkérdés is: ott vagyunk már? Hol az az ott? Ahol szabadok vagyunk, ahol elmondhatjuk, ez itt a szabadság.

Eren Jaeger hitt abban, hogy létezik a szabadság, hogy elérhetik, ha végeznek az óriásokkal, ha megtalálják az igazságot. Ő és társai heroikus, epikus küzdelmeket vívnak végig más emberekkel, a kormánnyal, az óriásokkal, rengeteg életet feláldoznak, hogy végül egy olyan igazsággal szembesüljenek, amely legmerészebb elképzeléseiket is felülmúlja, amely kegyetlenül lesújtó. Annyira az, hogy Eren a végén – minden eredményük ellenére – összetörten, fásultan kérdezi: Ha legyőzik az újabb ellenséget, akkor végre szabadok lesznek?

Nakajima Atsushi árvaként a poklot járta meg nevelőjének köszönhetően, aki ebben az évadban meghal, ám a fiúnak rá kell ébrednie, a halálával nem lett szabad, benne, az elméjében még mindig ott kísért ő és mindaz, amit belé plántált. Atsushi is keresi az utat, hogy megszabaduljon ennek az embernek a béklyóitól.

Mindketten a szabadságra vágynak, ugyanakkor akadnak különbségek mind bennük, mind a történetekben. Az Attack on titan esetében Eren célja és lénye nemcsak központi, de mintegy vezetője is az egész történetnek, természetesen vannak mások, más karakterek, mégis szinte egybeolvadnak e célban. Ezzel szemben a Bungou stray dogsban egy sokkal élet közelibb változatot látunk. Atsushi csak egy ember és mellette minden más karakternek különböző céljai vannak, még ha a várost fenyegető veszély esetén össze is fognak.

Eren jó ideig biztonságban él, majd jön a sokk, amikor betörnek az óriások, a szabadság keresése szinte kényszer lesz a túlélés érdekében. A harmadik évadban aztán hiába lelik meg az igazságot, érik el, hogy az óriások jelentette veszély megszűnjön, újabb csapdában találják magukat. Mindaz, amit megtudnak, csak azt erősíti, mennyire nem szabadok valójában: hazugságok és titkok börtönében éltek, még önmagukról sem tudták az igazságot, ráadásul – mint kiderül – a nagyvilágban máshol sincs szabadság, legalábbis számukra nem. Az óriások már nincsenek, ők maguk az óriások, a világ többi része számára ők az ellenség. A saját népük tettei zárták be őket e kalitkába. Eren nem a szabadság, sokkal inkább az összeomlás felé tart, mert a szabadságot kívül keresi. Pedig a szabadságukat inkább a megismert igazság feldolgozása adná meg. Aki a szabadságot kívül keresi, az előbb-utóbb kudarcot vall, mert rajtunk kívül millió dolog korlátoz, például a történelem, a múlt eseményeinek utóhatása, más emberek a saját szabadságukkal, mindig lesz valami vagy valaki más, aki utunkat állja. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet törekedni a lehető legtöbb szabadság felé, de a szabadság célszalagját nem fogjuk elérni. Korlátok és kihívások mindig vannak.

Atsushit a pokol neveli fel, ő nem hős, csak egy ember, akit saját elméjében (nevelője szavai, tettei nyomán) épült börtöne arra készteti, hogy bizonyítsa élete értékességét azzal, hogy segít másokon. Atsushi szembesül vele, és belátja, a szabadságot önmagán kívül semmi és senki nem adhatja meg neki, az sem, ha többé nem létezik az ellensége. Ráadásul Dazai felhívja a figyelmét arra, amit nagyon nehéz egy megkínzott, börtönében senyvedőnek elfogadnia: az ellensége/a pokol mégiscsak felnevelte, és olyasmit is adott neki, ami érték, jelen esetben erőssé, kitartóvá tette és megtanította, fontos, hogy legyen az életének értelme. Atsushi bár nem hős, sokkal szívósabb, könnyebben elfogadja helyzetét és tudja, a szabadságát önmagában kell keresnie. Hogy az ember valóban felszabadulhat-e így, vagy ez is éppoly délibáb, akárcsak Eren vágya, azt nem tudom, de talán nagyobb az esélye, hogy erőfeszítéseink megtérülnek. És ha valamiben egész biztosan üdvözítőbb a szabadság kulcsának önmagukban keresése, az az, hogy kevésbé valószínű, hogy ártunk vele másoknak.

Mindettől függetlenül mindkét anime remek darab, és mindkét szabadságkeresésnek és vágynak megvan a maga értéke és helye, már csak azért is, mert aki a puszta túlélésért kénytelen harcolni, annak nehezebb megérteni és megteremteni a szabadságot. Akár azt is mondhatjuk, Eren sokkal inkább a szabadság megteremtésének lehetőségéért kénytelen küzdeni. Sőt ha úgy nézzük, Atsushi sem különb, hisz a másik legnagyobb ellensége a szabadságunknak az elménk, azok a rácsok, melyek ott találhatóak, és ha azokat nem látjuk, nem vágjuk át, csináljunk bármit, nem vagyunk szabadok. Bárhogy is, a szabadság nem terem mindenhol és nem is olyan egyszerű elérni, már ha egyáltalán lehetséges. (Ez nyilván annak is függvénye, pontosan mit értünk-e hangzatos fogalom alatt.)

Attack on titan S3, 2018-2019, alkotó: az eredeti manga írója és illusztrátora: Hajime Isayama; az anime rendezője: Tetsurō Araki.

Bungou stray dogs S3, 2019, alkotó: a manga írója: Kafka Asagiri, illusztráció: Sango Harukawa; az anime rendezője: Takuya Igarashi.

kép1: https://myanimelist.net/anime/35760/Shingeki_no_Kyojin_Season_3

kép2: https://myanimelist.net/anime/38003/Bungou_Stray_Dogs_3rd_Season

[1] Az Attack on titanról itt olvashattok még: https://aoisakura.blog.hu/2016/10/17/posztapokaliptikus_vilag és https://aoisakura.blog.hu/2017/07/03/varva_vart_245

A Bungou stray dogsról pedig itt írtam: https://aoisakura.blog.hu/2017/02/28/irodalom_es_irok_uj_kontosben