Már egy ideje rugdossa az asztal lábát, ahogy ül és lógázza lábait. Ha épp nem lába koppanását hallom a pozdorján, akkor sóhajtozása zavar. - Dolgoznék - mordulok rá. - U-nal-mas! - panaszolja annyira elnyújtva a szótagokat, már-már éneknek tetszik. Levágom a tollat a füzetre és épp nagy levegőt…

Szokásom időnként csakúgy céltalanul járni egyet, azaz, hogy van valami célom, csupán nem földrajzi. A fejemet szeretném kiszellőztetni, kisöpörni belőle a rengeteg felgyűlt holmit, hogy meglelhessem azt, amit épp keresek, vagy ellenkezőleg az lelhessen rám, mert ilyen is előfordul, nem is…

[Hírnökszirmok] - Név? – mordult rá a fogadós, akár egy kutya, miközben cseppet sem kedvesen végigmérte szokatlan fizimiskáját. A szúrós tekintettől feszélyezetten a lány halkan elrebegte nevét, amit persze a fogadós nem hallott, ezért ismét rámordult. - Airi Esther Yamada Garcia – felelte…