Nem tudok elaludni – dünnyögte a hat éves Kaori. Újból a hátára fordult, majd kisvártatva ismét az oldalára feküdt. Már lassan két órája forgolódott és mocorgott, sehogy sem találta a helyét. Otthon az ágyában volt egy kis bemélyedés, mindig abba fészkelte be magát. Ez az ágy viszont idegen volt.…

Odakint zuhogott. Az esőcseppek ütemesen verték a világot. Én ültem a meleg szobában, a gépre meredtem, kezeim a billentyűzet fölött, tétlenségbe dermedve. Eltűnt előlem a fonal, melyet eddig követtem. Kétségbeesetten álltam a sötét labirintus közepén. A történet még a végkifejlet előtt megfagyott…

Újra úton ér az éjszaka. A where is my mind szól a Pixiestől. Tökéletesen passzol jelenlegi helyzetemhez, bár én azt nem tudom, hol vagyok. Nem az elmém, a fizikai valóm. Persze, nyilván a kocsiban, amivel x úton tartok B pont felé, immáron sokadjára. És mégis vakon tapogatózom, mégse ismerős…

Saul Garamond több nap után, éjjel tér haza és azonnal elalszik, be sem néz apjához. Másnap reggel arra ébred, hogy a lakás tele van rendőrökkel, apja pedig az utca kövén fekszik holtan. Gyanúsítottként bent tartják, ám egy furcsa idegen megszökteti. Patkánykirálynak nevezi magát, patkányként…