A kajakómától és talán korzózástól is álomkóros minimuki hamarosan a kanapén köt ki. Ott találjuk a romel- és feltakarítás végeztén, magzatpózban gömbölyödik Őfelsége köré. A macska hol a saját mancsát, hol Shiro könyökét tisztogatja. - Hűtlen szőrgolyhó - pukkancskodik Ayaka, még nyelvet is ölt…

Alighogy belépek az ajtón, a tűkön ülő Ayaka  karon ragad, a bakancsomat se hagyja levenni, és húz a nappali felé, közben folyamatosan csipog, szerintem levegőt sem vesz: Gyere, gyere, ez elképesztő a minimuki mit tud! A magasztalt nem túl lelkes, ellenben mérges, dúlva közli valószínűleg…

Bő tíz perc alatt végzek a fürdőben és amikor kimegyek, Őfelsége még mindig Shiro ölében albérlő, füle botját sem mozgatja. Átfut rajtam az aggodalom, beteg tán, hogy nem óhajt enni? Tsukiko legalább annyira szerette ezt a macskát, mint a gyerekeinket, ha nekem itt kipurcan, nejem szelleme a saját…

Amint felébredek, rápislantok az éjjeli szekrényen ketyegő vekkerre. 5:20 van. Nem mintha nem tudnám. Már lassan három évtizede mindig pontban ekkor kelek, magamtól. Mindegy mi történik előző este, másnap 5:20-kor kinyílnak szemeim. Ennek azért volt hátulütője, főként mikor a gyerekek kicsik…