Minden reggel ez volt az első dolga, kiült az ablakba. A szakadék szélére. Nézte a felkelő napot. Azon a keskeny résen át, ami az égbe szökő épületek közt maradt. Halkan üdvözölte az egyre messzebb nyújtózó fényt. Az öreg Nap újabb napját. Egy éjjel barátja nála maradt, és másnap reggel…

Amint felébredek, rápislantok az éjjeli szekrényen ketyegő vekkerre. 5:20 van. Nem mintha nem tudnám. Már lassan három évtizede mindig pontban ekkor kelek, magamtól. Mindegy mi történik előző este, másnap 5:20-kor kinyílnak szemeim. Ennek azért volt hátulütője, főként mikor a gyerekek kicsik…

A konyhaasztalnál ült. Bár már felkelt a nap, a környékre még a hajnali álmos csend telepedett, csak a madarak csivitelését hallotta. Macskája előbukkant a konyhából nyíló folyosón, leült, mosakodott egy ideig, majd felállt, a falnál felnyújtózkodott, mintha csak fogást keresne mellső mancsaival.…

Reggel van, a szomszédok olaszos családi életének újabb fejezete ébresztett, tehát nem igazán vagyok jó kedvemben, pláne, hogy kávét sem ittam még. Néhány perccel később hálásan kortyolok bele az áldott nedűbe, miközben a konyhapultnak dőlve kinézek az ablakon. A megszokott látvány helyett őt…