Utálta a tükröket, mert ő nem önmagát látta benne, vagy ha igen, mindig elérkezett a pillanat, amikor a szeme és vonásai, haja megszűntek a sajátjainak lenni, amikor arca átváltozott az anyjáéra, már nem ő volt. Túlságosan is hasonlított rá, az orra kivételével, minden az anyjáé volt. A szem a lélek…

Az előző rész végén: Lassan tisztul ki köröttük a táj. Minden csupa szürke és fehér és furcsán fényes. Szőrös, szöszös, ezüst pókhálók csápjai lengedeznek a hófehér törzsű, ragyogó ágú fákról, melyek az égig nyúlnak s csak felmérhetetlen messzeségben terül szét kéken derengő lombkoronájuk, ezek…

Sziasztok! Üdvözlet mindenkinek! Ez a bejegyzés kivételesen készült, azért, hogy egy fontos dolgot oszthassak meg veletek, azokkal is, akik esetleg az Üdvözlet c. rögzített bejegyzést nem látták. Hogy átláthatóbbá tegyem a munkám, úgy döntöttem, a Regény alatt csak az éppen aktuálisan, először…

Feltételezem, mind találkoztatok már a mondással, miszerint a világ pont azért színes, mert nem fekete-fehér. Animénk főszereplője, Tsukishiro Hitomi számára azonban rég elvesztek a színek, amikor ő ránéz a világra, mindent fekete-fehérnek lát, egy monokróm világban él. Ez pedig rányomja bélyegét…