Ami ezután következik, azt lehetetlen teljes egészében visszaadni. A világ összes nyelvében sincs elég alkalmas szó arra az iszonyatra, ami mégis létezik, annak ellenére, hogy nem tudjuk szavakba foglalni. Vajon miért? Egész világokat teremtünk szavakkal, de egy csata, a megannyi halál nyers…
Yume fájdalmának és haragjának lángjai felemésztenek, akár a Kiyoru holttestét nyaldosó tűznyelvek. Pokoli forróság van kívül s belül, ropog a halottak máglyája, az élőket égeti a gyász és az elveszett remény parazsa. A tűz pattogásán kívül minden mást elfojt a csönd, a könnyek némán hullnak,…
Olyan nehéz… olyan nehéz a szemhéjam, olyan nehéz rávenni, hogy mozduljon. Olyan ködös minden. Mi történt?
Lassan kiveszem Kaze alakját valahol előttem. Kimonója nedvesen csillog, kezében kard, rövid, vörös tincsei csapzottak, ametiszt szemében harag és kétségbeesés. Egy másik kard lendül felé,…
Hullámok vesznek hátukra, hogy magukkal vigyenek. Nem félek, hihetetlen nyugalommal tölt el ez a jól kiszámítható mozgás. Tudom, hová tartok. Nemsokára Hitori birodalomban érek partot, a helyen, amelynek úgy örülök, mintha csak haza érkeznék.
A hullámok morajlása először halk mormogássá alakul,…
Az előző rész végén: Lassan tisztul ki köröttük a táj. Minden csupa szürke és fehér és furcsán fényes. Szőrös, szöszös, ezüst pókhálók csápjai lengedeznek a hófehér törzsű, ragyogó ágú fákról, melyek az égig nyúlnak s csak felmérhetetlen messzeségben terül szét kéken derengő lombkoronájuk, ezek…
Ki sem kell nyitnom szemem, tudom, hogy visszatértem Hitoriba. Nem is akarom, még élvezem a hideg szél felszabadító érintését bőrömön. Lassan engedek a késztetésnek, mely kevésbé tűri önként vállalt vakságomat. Tejfehér ég alatt, melyet szürke felhőpamacsok tarkítanak, hófödte hegyek sipkái vesznek…
Az előző rész végén: A következő elágazás előtt a róka megáll, ajkát felhúzva vicsorít, fogai izzó parazsak. Az útjukat álló alak robosztusabb termetű, mint a többi fajzat. Szemei körül, mint egy maszk, fehéren világító pikkelyek sora. Kezeiben egy-egy csontszínű görbe kard, méregfogak.
− Hogy…
Mire újfent lőn világosság, már egy meredek sziklafallal szemezek. A nagyjából ezer méter magas fal felénél kapaszkodik Yume, Hito és Hana. Nem mondom, jó lassan cserélték ki azt a körtét, ha két napot átugrottam.
Látványnak nem utolsó a vidék. Az alkony rózsás árnyalataiban fürdőző szürke, néhol…
Magzatpózban fekszem. Az első inger, ami átbújik álmom határán, tűzsercegés, valami olajos szag, kellemes meleg, lehunyt szemhéjam vörös izzása, mely éberségemmel arányosan narancsos árnyalatúvá szelídül. Emberi hangok morajlását hallom, nem érteni, mit mondanak.
Ébredés után, ahogy a fáklyákkal…
Az előző rész vége: A versenyfutás folytatódik, az idővel, a katonákkal. Nem nyugodhatnak akkor sem, mikor végre elhagyják Shinyaren városát a nyugati kapun át. Amint beérnek az erdőbe, lovaikat szélnek eresztik. Yume vezetésével, némán, a lehető legkevesebb nyomot hagyva egy újabb rejtekhelyre…