6. Olyan negyed órája riadhattam fel, alig múlt hajnal egy, már vasárnap van. Természetesen nem tudok visszaaludni, nem is lenne olyan jó ötlet, ugyanis megvan az a képességem, bár én aztán sose vágytam rá, hogy ilyenkor folytassam az álmot. Ezt az álmot azonban nem szeretném, örülök, hogy…

Órák, percek, másodpercek. Az idő különféle méretű darabkái, amelyekhez igazodunk, pedig mennyire megbízhatatlanok, mennyire önkényesek, mennyire semmitmondóak. Baleset volt, olyasmi, amire azt mondják: egy pillanat műve, ám ez nem több olcsó frázisnál, amivel azt érzékeltetjük: gyorsan történt; és…

Jó ez a cím, még valami varázsigének is elmenne. (Igen, még hátba is veregetem magam.) Mondjuk értelme az nem sok van, el nem tudom képzelni, miféle varázslatot lehetne így foganatosítani, de hát rengeteg mindennek nincs semmi értelme mostanság. Amúgy is csak azért tűnt úgy, mert felépítettük a…

Balfékségünk mértékének kérdését hamar sutba vágjuk, Shiro emberi testének gyomra ugyanis továbbra is hangos vészjelzéseket ad le. A fiú összegörnyedve, kezével babusgatva igyekszik megregulázni az említett szerv okozta fájdalmát, közben elhalón annyit nyög: - Borzalmos testetek van. Hogy lehet ezt…

Apának és Shirónak (köszi, hogy írhattam rólad is)   Mindenek előtt arról szeretnék írni, hogyan és miért született meg ez a kis könyv. Közel tíz év telt el azon napok óta, amit itt most felidézek. Akkoriban tizenhat voltam, egy kis univerzumnyi káosz, amivel apám, Yasuhiko hősiesen együtt élt.…

Egy barát halálát feldolgozni sosem egyszerű, pláne gyerekfejjel, amikor először találkozunk a halállal, a veszteséggel, ahogy az AnoHana szereplői. Traumájukat csak tovább mélyítik a ki nem mondott érzelmek és a bűntudat, hiszen ilyen vagy olyan módon mind részesei voltak annak az…