Végre hazaért, alig várta. Kis bőröndjét ott hagyta az előtérben, a csuromvizes kabátját is csak földobta a fogasra, kit érdekel most, hogy lecsöpög? Meg kellett őt találnia, most, és magához ölelni. Mérge még ott dolgozott benne, egymást erősítették aggodalmával. Már annak sem örült, hogy muszáj…

Apának és Shirónak (köszi, hogy írhattam rólad is)   Mindenek előtt arról szeretnék írni, hogyan és miért született meg ez a kis könyv. Közel tíz év telt el azon napok óta, amit itt most felidézek. Akkoriban tizenhat voltam, egy kis univerzumnyi káosz, amivel apám, Yasuhiko hősiesen együtt élt.…

Senki sem hiszi el azt, ami történt, meséljem bárkinek is, ezért döntöttem úgy, hogy leírom e történetet, hátha egyszer, egy megfelelőbb időben valaki megérti, bár megeshet, e feltételezésem nem több ostoba ábrándnál.[1] Nem mintha olyan egyedülálló lennék. A városhoz közeli hegyek egyik falujából…

Langymeleg napsugár cirógatja arcom és csupasz karom. Orromat a tavaszi, kiadós eső utáni erdő illata csiklandozza. Lépteim határozottak, de oly puhák, hogy semmi visszhangot nem vernek. Izmaim és egész lényem ellazult, ám érezhető benne egy közelmúltbéli siker pezsgése és az állandó készenlét…

Az abszurd mondat, amit nem akarsz elhinni, hisz az lehetetlen. - Szeretlek – mondta az apa a lányának. – Túlságosan is – tette hozzá. A lány megmerevedik az ölelésben, mert felsejlik előtte a jövő. Megérzi, mi következik, mégis valahol szól benne egy másik hang: Az nem lehet, hogy… Persze, hogy…

Reggel van, a szomszédok olaszos családi életének újabb fejezete ébresztett, tehát nem igazán vagyok jó kedvemben, pláne, hogy kávét sem ittam még. Néhány perccel később hálásan kortyolok bele az áldott nedűbe, miközben a konyhapultnak dőlve kinézek az ablakon. A megszokott látvány helyett őt…

A lány szerelmes volt a fiúba, legalábbis így hitte. A fiú törődött is vele meg nem is. Nem voltak együtt, néha beszélgettek, még csak barátoknak sem lehetett igazán nevezni őket. A fiúnak fogalma sem volt róla, a lány milyen szörnyű titkokat őriz. Olyan négy fal között megeső titkokat, amivel a…

A kérdés fejbe vágta. Pedig már kezdett megbékélni a helyzettel. Jó, ez így nem igaz. Erre a napra próbált úgy tenni, mintha így lenne. Ez a nap most a lányáé, aki két perce még boldogan rohant előre, amint kiléptek a mozi teremből. Hosszú, hullámos, sötétszőke fürtjei csak úgy lobogtak utána. Az…