Kiérünk egy apró tisztásra, melynek másik végében kisebb tó széltől fodrozódó felszínén csillog az egyre hanyatló nap fénye. Yume ezt a tavat veszi célba, jártában-keltében lecsatolja öveit, kardját, a szoknyája alá rejtett, combjaira csatolt öveket is, lerúgja csizmáit, végül a cuccait szedegető,…
Az előző rész végéről:
− Minden tőlem telhetőt megteszek. Addig is üzenem a fiának, ha jót akarnak, temessék el a katonák hulláit valahol a város mellett és mélyen hallgassanak a történtekről.
Az asszony arca felderül, bólintással jelzi, hogy megértette és sarkon fordulva elballag.
Hallgatásba…
(Az előző rész végén:
− Én szövetkeztem Torikuval és most hivatalosan téged kutatlak, hogy elvihesselek neki – Yume hallgat. – Személyesen akar végezni veled – fűzi hozzá Himaru.
− Értem – mondja végül a lány, és letolja az imént meglelt kart.)
A csapóajtó felől halk kattanás hallatszik. Yume…
Odalent egy darabig némán követjük a kanyargó folyosón a férfit, aki közben meggyújtott egy fáklyát. Néhány perc múltán Yume úgy ítél, elég távol vagyunk már a háztól és megszólal:
− Himaru, mi folyik itt?
A férfi csöndben megy tovább, mire Yume hirtelen előtte terem és a falhoz löki, tőrét…
Langymeleg napsugár cirógatja arcom és csupasz karom. Orromat a tavaszi, kiadós eső utáni erdő illata csiklandozza. Lépteim határozottak, de oly puhák, hogy semmi visszhangot nem vernek. Izmaim és egész lényem ellazult, ám érezhető benne egy közelmúltbéli siker pezsgése és az állandó készenlét…