Az előző rész végén: Amikor Yume megjelenik, megbeszélik a terveket. Bár nem megy zökkenőmentesen, még úgysem, hogy a lány szándékosan elhallgat néhány kellemetlenebb részletet, végül hellyel-közel megegyezésre jutnak.
Néhány órás alvást követően, miközben én is valamiféle hibernált állapotban…
Az előző rész vége: A versenyfutás folytatódik, az idővel, a katonákkal. Nem nyugodhatnak akkor sem, mikor végre elhagyják Shinyaren városát a nyugati kapun át. Amint beérnek az erdőbe, lovaikat szélnek eresztik. Yume vezetésével, némán, a lehető legkevesebb nyomot hagyva egy újabb rejtekhelyre…
Az előző rész végéről: Hirtelen, mintha egy dobozt borítanának rám, foglyul ejt a sötétség, mely folyamatosan tágul. Már-már elveszek benne, amikor érzem, valaki vagy valami megragad a tarkómnál és fölemel. Visz, mint anyamacska rakoncátlan, elkóborolt kölykét, végül letesz.
Úgy bontakozik ki…
Az előző rész végéről: Egyrészről meg kell szerezni Satsuya térképét a kastélyból, ez Yuméra hárul, hisz ő az egyetlen, aki láthatatlanul képes bejutni. Így pedig a három jómadárra marad annak kiderítése, hol tartják fogva Yoit és Kazét. Megegyeznek egy találkahelyben, majd ki-ki elindul saját…
Zuhanok. Elmosódott képek sora rohan el előttem, mintha valaki egy honlap végeláthatatlan tartalmát görgetné lehetetlen sebességgel. Valójában persze tudom, hogy én zuhanok. A bennem szétáradó adrenalintól mámorosan zuhanok. Ismeretlen táj nyílik meg előttem, jól hangzik, csak épp badarság,…
Az előző rész végén:
Amíg Yume édesdeden szunyókál, Kiyoru meg őrzi, én várok; várom, hogy kapjak valamit és persze, hogy nem történik semmi. Hiába kérem láthatatlan informátorom, mutasson néhány emléket, netán narráljon valamit arról, hogy mi is történt a két jómadár közt. Juszt se tudok meg…
Az előző részből:
Yume fejét ingatja és nyersen közli:
− Mindig is tudtam, hogy nem vagy egy zseni, Himaru, de hogy himitsuhaként olyan tervet támogass, mely egy ki tudja, mikor élt szerencsétlen hagymázos képzelgéseire alapul… Szánalmas. Most szólok, hogy rám ne számítsatok, amíg ki nem…
Az előző rész végén: − Úgy tűnik, a reggeli elmarad, kölyök. Menj vissza és értesítsd Kiyorut és Himarut! Amilyen gyorsan lehet, jöjjenek, valószínűleg nemsokára támadást indítanak.
Hito elrebeg egy rendbent s már el is tűnik.
Yume visszalopakodik oda, ahonnan kihallgatták a wataridorikat, egész a…
Lassan bontakozik ki újból előttem a táj. Elsőre azt mondanám, ugyanabban az erdőben vagyok, ahol eddig. Hozzáteszem, magam sem bízom ítélőképességemben, tudniillik növénytani tudásom meglehetősen szegényes, körülbelül addig terjed, hogy örökzöld és lombhullató fák között különbséget tudok tenni.
−…
Az előző rész végén: Nekem ez a végszó. Mivel kevéssé izgatnak a kardvívó leckék, ellebegek, hogy megkeressem Kiyorut és Himarut, akiknek jó ideje már színét se láttam.
Már-már maga alá gyűr az aggodalom, hogy eltévedtem és igazi bolygó szellem lesz belőlem, akinek sóhajai…