A harmadik találkozás olyan volt, ha egy regényben szerepel, azt írják elé jelzőként: álomszerű.
Ősz vége felé jártunk már, az élettársam éppen éjszakás volt, úgyhogy egyedül aludtam, már ha a macskát nem számoljuk, de éjjel úgyis felkel, hogy kora reggelre biztos az út közepén hagyjon valamit,…
Már majdnem éjfél volt, de még mindig ébren feküdtem az ágyban. Jobbára a plafont bámultam, és azt találgattam, a szomszédban szóló tévében vajon épp mi megy, ismerősnek tűnt ugyanis az a néhány foszlány, amit érthetően kivettem belőle. Végül kudarcot vallottam ebben is, kimentem hát a konyhába egy…
Hullámok vesznek hátukra, hogy magukkal vigyenek. Nem félek, hihetetlen nyugalommal tölt el ez a jól kiszámítható mozgás. Tudom, hová tartok. Nemsokára Hitori birodalomban érek partot, a helyen, amelynek úgy örülök, mintha csak haza érkeznék.
A hullámok morajlása először halk mormogássá alakul,…
Az egész falu felbolydult, itt az ősz első teli holdja s a menyasszony, akit a Holdnak szántak, sehol. Mi lesz most így velük?
Ōku hallotta ugyan a kétségbeesés hangjait, a haragét és a káoszét, de nem törődött vele. Nem tartozott közéjük és fontos feladata van.
Arasznyi manó volt, aki…
Megint kezdődött, újra itt volt az ismeretlen eredetű nyugtalanság lidérce. Belélegezte s az megült gyomrában, feszítette mellkasát, elöntötte elméjét. Sírás kerülgette, talán azért, hogy megszabaduljon tőle. A könnyek, akár egy kalitkába zárt madár, mely kétségbeesetten csapdos szárnyával, ki akar…
Minden éjjel felébredt, mindig pontban éjfélkor. Az ablakhoz lépett, kikukucskált a függöny résén. Ott volt a háztól kiindulva, egy ösvény, úgy ragyogott, akár a hold. Megbűvölte, napról napra egyre nőtt benne a vágy, hogy rálépjen, hogy kövesse egészen a végéig. Végül azonban mindig visszament az…