Csendes ember volt, nemcsak hogy nem kereste mások társaságát, kifejezetten igyekezte kerülni, bár ezt nem mindig és főképp nem mindenkivel tehette meg. Nem mintha utálta volna az embereket, voltak, akikkel törődött is, a maga módján. Azonban más volt, egy mély hasadék nyílt közte és köztük. Neki…

Ki vagyok én? Állítólag mindenki felteszi magában ezt a kérdést életében legalább egyszer. Tudjátok mit? Én ezt nem hiszem, ahogy én látom (láttam eddig), senki sem teszi fel ezt a kérdést, komolyan semmiképp, aki nincs rákényszerítve, már pedig az emberek többsége nem érez kényszert, pláne nem…

Idegesítette, most már nagyon, hogy olybá fest, mindenkit az érdekel - érdekli őket egyáltalán igazán, vagy csak nincs jobb dolguk? - miért teszi, amit tesz. Pontosabban miért nem csinál semmit. Mintha ránézésre meglehetne mondani egy emberről mindent. Nevetséges! Semmit se lehet megmondani egy…

Az élet értelme, hogy nyomot hagyj a világban - mondták. Na már most adódik a kérdés, adódik több is, ám valahol el kell kezdeni: van-e az életnek értelme? Olyan értelme, amely mindenkire kiszabható? Ha nem, akkor mire fel ez a követelőzés? Talán az élet "csak" élet, valami, ami teljes önmagában,…

- Meg kellene tanulnod feloldódni! Ó, hányszor is hallotta már ezt! És hányféleképp! - Tudod, megtanulni, hogy kerülsz flow-ba. Akkor talán lelazulnál. Mindig azt hitték, hogy csöndje koncentráció, feszültség vagy félszegség, pedig csak nem érdekelte. Néha a morajt hallgatta, amit szavaik ritmusa…

Egy kisebb társaság éppen hazafelé tartott az éjszaka közepén, amikor egyikük megállt és tágra nyílt szemmel meredt fölfelé. Először hiába kérdezték, mi baja, mit lát, ő csak megdörgölte szemeit, mintha meg akarná javítani őket. Erre aztán a többiek is egymás után követték tekintetének útját, s…

Nem és nem fért a fejébe, mitől olyan boldog barátja? Mitől ér fülig a szája? Miért rángatta most ki ide a cseresznyefák alá, mikor épp semmihez sem volt kedve? - Csodálatos! - ujjongott mellette kezeit boldogan összecsapva. Ragyogó szemeiben a szellő ringatta virágok és szirmok tükröződtek. Ő…

- Te is valaki vagy, már most is, annak születtél, mint mindenki más. Hiába mondta neki ezt, ő egyáltalán nem így érezte. Nem is érzett semmit a fájdalmon és a dühön kívül. Sebzett, megtaposott énjében csak a harag üvöltése hallatszódott, semmi más nem jutott el hozzá. - Kibaszottul nem érdekel az…