Ez egy jó hosszú, epizódikus anime, amit egyszerűen azért kezdtem el, mert muszáj volt valami elég terjedelmes és lehetőség szerint minél kevésbé erőszakos, bonyolult történetet néznem. Egyrészt az ember időnként telítődik, másrészt személy szerint az elmúlt három évben lassan belebetegedtem ebbe a…
Csúcsot döntünk csendes pánikból és szociális fóbiából
Oké, kezdjük ott, hogy ez már múlt idő, hogy meddig marad az, nem tudom, mert nem, nem történt spontán gyógyulás, csak most épp szerény személyem van leginkább nyeregben, nekem meg már untig elegem van úgy nagyjából mindenből. Igen, bevettem a…
Szinte újjászületek, amikor végre visszaérünk a műhelybe, lepakolunk és bezárom magunk mögött az ajtót. Öreg nem akarja, hogy visszavigyem, ezt egyszerű nemmel adja tudtomra, amint dolgunk végeztén újból az autó felé indulok. Nem követ, lecövekel az ajtóban és mikor felé fordulok, csak annyit mond:…
(Aki nem tudná, kicsoda I kisasszony, annak ajánlom előbb a Diliház a fejben c. bejegyzésemet: http://aoisakura.blog.hu/2016/10/12/kek_meg_cseresznye_746)
Olyan szörnyű ember vagyok, mint nemrég megtudtam, hogy van autóm. Azért, hogy rendszeresen használom is, már külön bejáratú bugyrot tartanak…
A két regény egy-egy olyan állapotba kalauzol minket, ami más. Főszereplői leegyszerűsített megfogalmazásban nem normálisak, ez azonban – úgy hiszem – semmit nem mond el róluk. Mitől nem normális valaki? A spektrum, amit a normális kategória jelent, hol kezdődik, s hol végződik? Miért kell e…
Ez az anime elsőre megtévesztő lehet. Ha belepillantunk, nem tűnik különösebben érdekesnek vagy izgalmasnak (kivéve, ha valaki nagy rajongója a slice of life műfajnak).
Adott négy nagyon édes leányzó és egy cuki kutyus. Ők az Iskolai élet klub tagjai, ami annyit takar, hogy tanítás után sem…