És megint itt vagyok én meg a „bölcs” megjegyzéseim; igen, jól érzed, ez újfent nem egy mosolyra fakasztó, minden rendben van az életedben típusú pozitivista írás lesz. Azért hozzáteszem, a világvégét se jósolom meg, az majd lesz, állítólag most épp február 22-re várjuk, bár ezt csak úgy…
Nos, kedveseim, akik ezt olvassátok, ez is megvolt, túl vagyunk egy újabb éven meg az év végi őrületen. Azaz hogy az év vége elmúlt ugyan, az őrület maradt. Pedig minden tele ilyenkor az új fogadalmakkal meg a hogyan kezeljük, enyhítsük a másnaposságot témával. Csak valahogy ezek az új kezdetek…
Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…
Hja, kérem, a kezed meg lóg a bilibe…
Oké. Kezdjük ott, hogy szeretem ezt a számot (https://www.youtube.com/watch?v=6enZdk9LTqs ) és értékelem az üzenetét. Az, ami emellett bennem felmerült, nem ez ellen szól, inkább csak némi eszmefuttatás, amolyan, rendben van ez, csak hát valahogy mégse ilyen…
Ilyen hangulatban vagyok mostan, szívesen meglelném azt a kijáratot. Nem, nem az életből, nem tervezek öngyilkosságot, aki odáig jut sokkal inkább a démonaitól képtelen szabadulni, lett légyenek azok fizikailag valós emberek, vagy rossz emlékek visszajáró kísértetei, egykori emberek tettei, melynek…
Avagy tényleg kirakhatnánk már a megtelt táblát e vidékre.
Szóval, az van, hogy ha agglomerációban élsz, ott születtél, nevelkedtél, akkor egy szép napon arra ébredsz, ez már nem az otthonod, hanem azoké, akik megvásárolták. Neked maximum ahhoz van jogod, hogy befogd a pofád, ne panaszkodj, vagy…
Ha röviden és velősen kellene leírnom jelen állapotom, ez a két szó mindenféle szempontból megfelelő.
Kezdjük azzal, ennél sokkalta cifrábbakat mondtam azon a ponton, ami minden projektemnél elérkezik, amikor is eleged lesz, de nagyon, és ráébredsz, már megint valami olyasmibe kezdtél, amit a…
Van az a mondás: az egész világ eladó, és tényleg még az emberek is. Ám ha minden eladó, kell, hogy legyen kirakat is, odatülekedik hát mindenki, mert ugye, ha a szép csendben porosodsz a raktárban, vagy a bolt egyik eldugott sarkában, a kutya nem néz rád. A vevők többsége ugyanis csak a kirakatot…
Azt hiszem, említettem nektek egykori osztálytársnőmet, aki kijelentette, nincs értelme írni, alkotni, mert már nincs új a Nap alatt. Hogy ez valóban saját hite volt vagy csupán bántani akart valamivel, ki tudja. Én magam se szerettem, kicsinyes és ostoba dolog, de féltékeny voltam rá, aki népszerű…
Avagy az idő, mikoron is emlékezeted okádni kezd.
Szokásom az olvasás, sőt inkább létszükséglet, mint a levegővétel. Híreket is felütök rendszeresen, csak hát azok legtöbbször olyanok, mint egy tűző napon áporodó pöcegödör aromája. Napfényben érlelt trágya. Meglehet, valakinek ez is tetszik, ahogy…