Úgy mondják, minden városnak van egy alapítója. Ez az alapító egy tündér, aki nappal a város szívében alszik, éjjelente pedig útra kel, hogy szemlét tartson.
Az ő városa már egyszer kihalt, eltűntek lakói, ám helyükre hamarosan emberek költöztek. Öröme nem sokáig tartott, pontosan addig, míg meg…
Álmodni akartam, csak aludni és újra álmodni az életet. Új múltat és jelent alkotni egy másik helyen. Ott maradni, ahol hamisak az emlékek és szépek.
Ő viszont azt akarta, hogy ébredjek fel; hogy a valóság érjen el hozzám. Hiába, hisz épp azért aludtam és álmodtam, mert oda nem tud követni sem ő,…
- Itt az idő – szólt az Ősz és nagyot nyújtózkodva felkelt.
Ahogy kilépett az ajtón, megpillantotta testvérét, aki keservesen sírt, hideg könnyei eláztatták a világot.
- Ugyan, már megint miért sírsz? Semmi sem virágozhat örökké – rótta meg őt.
- De hisz lehetne! – ellenkezett a Nyár hüppögve. –…
- Olyan nehéz a szívem, hogy ha madár lennék, se tudnék repülni miatta – mondta a lány alig halhatóan. Hosszú, vékony ujjai elvesztek tenyeremben, ahogy mi elvesztünk egymásban a hónapok során.
Szemeiben könny gyűlt, nem nézett rám, egy galamb elröppenő alakját figyelte.
- Tudod, azt hittem……
Még éppen csak dereng a keleti égbolt alja. A hegyek körvonala kezd kirajzolódni már, de a völgyben, a mezőn még sötétség honol. A virágok szirmain harmat gyűlik. A tündér még köztük alszik. A tegnapi énje, mely álmában megszüli új önmagát.
Egyre világosodik, az ég alja rózsaszínbe öltözik, egy…
(A pillanat: http://aoisakura.blog.hu/2017/05/04/sindzsi_little_fairy_tales_998 folytatása)
- Ki vagy te? – kérdezte tőlem a lány.
- Akutagava Sindzsi – feleltem bágyadtan. Tagjaimba erőtlenség kúszott.
- Nem a nevedre vagyok kíváncsi – így ő.
- Senki – suttogtam magam elé válaszom. Tekintetem…
A tenger felszínén lebegek, vize kellemesen hűvös, hullámai lágyan ringatnak. Valahonnan messziről egy nő dúdolását hallom. Lehunyt szemmel élvezem a békét. A szél ujjai cirógatnak, a napfény meleg csókokkal borít el.
Beborul, és máris érzem az esőcseppek hűvös, üdítő érintését. Nincs kedvem…
Otthonra vágyott, menni akart, hazatalálni. Vágya egyre erősebben dübörgött benne, követelte az indulást, míg végül egy nap rálépett az útra.
Az útra, mely elviszi innen a hatalmas pókok által teleszőtt erdőből, az elmocsarasodott tó mellől, a korhadt faházikóból, melynek végében gazok fojtogatta…
Mióta megszületett e világra, félték, ki istenként, ki démonként, de soha nem szerették. Így volt ez, akárhányszor is született újjá egy gyermekben, akinek lelke idő előtt elhagyta testét. Attól fogva az a test az ő lángjainak otthona lett, mígnem hosszú évek múltán elemésztődött és hamuvá vált,…
A legenda szerint létezik egy különleges sziget, melyen egykor a tűz istennője és a jég istene nászra kélt. Mindig akadt néhány utazó, aki állította, járt már ott, de hamar kiderült, az egész csak mese. Ő már csak tudta, hisz onnan származott.
Apja vándorként érkezett a szigetre, ahol szerelmes…