A két regény Grönland gyarmatosításáról és annak különféle aspektusairól szól, történelmi tényekre épített, fikcióval átszőtt érzelmi, képi, kulturális, morális zűrzavar. Mai szemmel mindenképp.

A szellemidéző és a tiszteletes az 1720-as és '30-as években játszódik, Hans Egede missziója és az első "gyarmatosítás" története, időnként egyenest tragikomédiája.

Grönlandot ez esetben akár börtönszigetnek is nevezhetjük, ugyanis az első telepesek javarészét a hirtelenjében összeházasított fegyencek és utcalányok adják. Élükre Pors kormányzó kerül, aki igazából egy lecsúszott nemes, nem éppen a legélesebb kés a fiókban, viszont lelkes, túlbuzgó. (Ha engem kérdeztek, a legrosszabb párosítás.)

A ...

avagy feltámadok halottaimból előbb-utóbb... (Ha már közeleg a húsvét, bár sem Jézus, sem istenség nem vagyok.)

Üdv és helló mindenki, aki még itt van!

Ígérem bűnbánatot, böjtöt, önostorozást tartok majd eltűnésemért (nem)*, de kell(ett) a hosszabb szünet, aminek május nyolccal lesz vége, akkortól ismét jelentkezem. Igaz, a gyakoriság kérdéses még legalább nyár végéig. Nem merek konkrétumot írni, az biztos, hogy május 8. után már nem tűnök el hónapokra, maximum 2-3 hét lehet, amikor nem leszek.

(Megjegyzés az egyébként szép képhez: kivárja még a Demon Slayer új évadát? Emellett lesz még sok más is, amire én kíváncsi vagyok. Momentán azon csodálkozom, a Vinland Saga 2. évadát nem vágták ketté, nem lesz part 1 ...

Ez egy jó hosszú, epizódikus anime, amit egyszerűen azért kezdtem el, mert muszáj volt valami elég terjedelmes és lehetőség szerint minél kevésbé erőszakos, bonyolult történetet néznem. Egyrészt az ember időnként telítődik, másrészt személy szerint az elmúlt három évben lassan belebetegedtem ebbe a világba, bármilyen dramatikusan is hangzik, szerintem időnként sokakkal előfordul.*

Habár nem egy mindenestől vidám sztoriról van szó, mégis kedves, amolyan belesüppedős élmény, mégsem giccses. Jóllehet főhősünk természetfölötti lényeket, szellemeket (yōkai/ayakashi) lát, sok más tekintetben a történet nem valóságtól elrugaszkodott. A maga módján egy árva, elhanyagolt, bántott fiú változásának, "kivirágzásának" ...

Ez a három kötetes regény nem csupán attól boszorkányos, mert főszereplőnk és családjának egy része boszorkány, hanem attól is ahogyan az író összevegyíti benne a történelmet, hitet, folklórt, ezeknek egy-egy konfliktusát és mindezt egy különcnek tetsző lány történetében elvezeti egy nyugalmas kikötőbe, ahol a vihar elül.

Ez a végpont, amelyben minden konfliktus egyesül és a végére (ha időlegesen is) elsimul, nem más, mint a kulikovói csata. Ebben az egyébként valós történelmi eseményben, amely 1380-ban zajlott a Don folyónál, először egyesültek az oroszok, Dmitrij Ivanovics nagyherceg, azaz Moszkva vezetésével, méghozzá azért, hogy legyőzzék a Mamaj tábornok vezette tatársereget, és megszabaduljanak a régóta rájuk ...

Régebben úgy érezte, a boldogság nem mindenkinek jár, és ha így van, ő ezeknek táborát erősíti. Neki talán mást szánt a sors. Hogy miért? Ki tudja; rossz csillagzat alatt született vagy előző életében szörnyű ember volt, ezért kell most lakolnia.

Gyerekként sok ilyesmit hallott más gyerekektől: el vagy átkozva; lehet, nem is vagy ember, anyukád abba halt bele, hogy egy szörnyet szült; a nagymamád boszorkány, azért nem halt még meg... Mindezt azért, mert neki nem voltak szülei. Nem sokat tudott akkor még róluk, csupán annyit, apukája még a születése előtt halt meg valamilyen balesetben, anyukája pedig a szülés után, amire állítólag nem találtak magyarázatot.

A pletyka gyorsan terjedő természete és az emberi természet ...

Nem egy könnyed történet az biztos, erre készüljön fel, aki belevág ebbe a science fiction sorozatba, ami - más mellett - megmutatja, miért nem lehet csakúgy felvenni másnak a cipőjét, továbbá miért nem jelent az semmit, ha mégis felveszed.

Minden előtt azonban egy kis ismertető: San Magnolia egy első pillantásra idilli, kissé talán furcsa (inkább hátborzongató) köztársaság, ahol békések a hétköznapok, annak dacára, hogy évek óta háborúban állnak Giáddal. Ebből azonban az ugyanúgy kinéző (ugyanaz a haj-, szem- és bőrszínük) lakosság nem sokat érzékel, ha nem számítjuk a propaganda híradásokat, amelyek mindig beszámolnak az ellenség veszteségéről, illetve arról, ők nem szenvedtek el ilyesmit, hisz a Juggernautjaikat ...

Hogy is mondta az évfolyam társa két éve? Mindjárt vége és akkor elkezdheted a saját életed, rendbe jössz és rendbe hozol mindent.

Valóban így történt, de akkor mégis miért olyan fáradt, hogy képtelen levetkőzni? Miért áll így a zuhany alá, hátát a falnak vetve? Miért érzi, hogy a rá záporozó vízcseppekbe könnyek vegyülnek?

Valóban így lett. Másfél év telt el, mióta végzett, mivel már iskola mellett is dolgozott, hamar sikerült albérletet találnia, fél éve már kapcsolata is van, több mint egy éve dolgozik. Szinte tökéletes. Ápolónő, bár az anyja szerint túlságosan sokat képzel magáról, a két-három havonta látott apja szerint pedig nem elég ambiciózus, ő elégedett volt ezzel.

Valóban így lett? Mégis odakerül ...

Egészen döbbenetes, mennyire megváltozhat a világ, miközben mégis ugyanaz. Hogy aztán én változtam volna annyit idő közben, azt már nem tudnám megmondani. Az élmény viszont egy életre, de mindenképp sokáig velem marad. Van annak már lassan másfél éve, hogy ez történt, mégis még mindig élénken él bennem, cseppet sem halványul, pedig én hajlamos vagyok törölni a memóriámat, nos, nem mintha direkt tenném, valamiképp csak szertefoszlik az emlékezetem nagy része.

Valamikor tavasszal volt, egy vasárnap, ebben holtbiztos vagyok. A kedvenc napom egy hosszabb, kikapcsoló vezetésre, természetesen kizárólag hajnalban, nagyon korán reggel, különösen nyáron. Ennek nem csak az esetleges nagy meleg az oka, hanem az is, hogy legnagyobb bánatomra ...

Ennek az idézetnek elsőre nem túl sok köze van a két könyvhöz. Cixin Liu könyvében még csak nem is szerepelnek emberek, mint ahogy azt a cím is mutatja, ámbátor a két faj ...

Yaguchi Yatora, akit a maga nemében zseninek tartanak, jó tanuló, és valami jövedelmező állás megszerzésén dolgozik, a középiskola végéhez közelít, itt az ideje, hogy beadja jelentkezési tervét, ám hirtelen hatalmas fordulatot vesz, és egy művészeti egyetemet jelöl meg. Ennek megfelelően egy előkészítőbe is elmegy, ahol segítenek nekik felkészülni a felvételikre. Erről a fordulatról és útról szól ez a rövid, de annál tartalmasabb anime.

Mi sem egyszerűbb: ennek az útnak mentén emelek ki néhány fontos és korántsem olyan könnyű momentumot. Azt nem mondom, hogy mindenki élvezni fogja; bár egyik célja épp az lenne, hogy bemutassa, a művészet is komoly munka, pontosan tudom, valós közönsége jóval kisebb; ez nemsokára terítékre ...