ismeretlen emlék
A következő hét sem telt eseménytelenül. Kezdetnek első napján elkésett a kiadóból, ahová gyakornokként felvették. A metró ismét csődöt mondott, eltévedt, majd mikor már mindössze kétutcányira volt, beütött a krach.
Félreeső utca előtt sétált át, körülnézett. Az egyik…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Aztán ott van az az ébredés, amikor nem állunk…
Az előző rész végén: Amikor Yume megjelenik, megbeszélik a terveket. Bár nem megy zökkenőmentesen, még úgysem, hogy a lány szándékosan elhallgat néhány kellemetlenebb részletet, végül hellyel-közel megegyezésre jutnak.
Néhány órás alvást követően, miközben én is valamiféle hibernált állapotban…
Az előző rész vége: A versenyfutás folytatódik, az idővel, a katonákkal. Nem nyugodhatnak akkor sem, mikor végre elhagyják Shinyaren városát a nyugati kapun át. Amint beérnek az erdőbe, lovaikat szélnek eresztik. Yume vezetésével, némán, a lehető legkevesebb nyomot hagyva egy újabb rejtekhelyre…
Az előző rész végéről: Hirtelen, mintha egy dobozt borítanának rám, foglyul ejt a sötétség, mely folyamatosan tágul. Már-már elveszek benne, amikor érzem, valaki vagy valami megragad a tarkómnál és fölemel. Visz, mint anyamacska rakoncátlan, elkóborolt kölykét, végül letesz.
Úgy bontakozik ki…
Az előző rész végéről: Egyrészről meg kell szerezni Satsuya térképét a kastélyból, ez Yuméra hárul, hisz ő az egyetlen, aki láthatatlanul képes bejutni. Így pedig a három jómadárra marad annak kiderítése, hol tartják fogva Yoit és Kazét. Megegyeznek egy találkahelyben, majd ki-ki elindul saját…
Zuhanok. Elmosódott képek sora rohan el előttem, mintha valaki egy honlap végeláthatatlan tartalmát görgetné lehetetlen sebességgel. Valójában persze tudom, hogy én zuhanok. A bennem szétáradó adrenalintól mámorosan zuhanok. Ismeretlen táj nyílik meg előttem, jól hangzik, csak épp badarság,…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Álom és ébrenlét mezsgyéjén bolyongtunkban már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre. Persze ez az állapot csak azok kiváltsága, akik nem…
Az előző rész végén:
Amíg Yume édesdeden szunyókál, Kiyoru meg őrzi, én várok; várom, hogy kapjak valamit és persze, hogy nem történik semmi. Hiába kérem láthatatlan informátorom, mutasson néhány emléket, netán narráljon valamit arról, hogy mi is történt a két jómadár közt. Juszt se tudok meg…
Az előző részből:
Yume fejét ingatja és nyersen közli:
− Mindig is tudtam, hogy nem vagy egy zseni, Himaru, de hogy himitsuhaként olyan tervet támogass, mely egy ki tudja, mikor élt szerencsétlen hagymázos képzelgéseire alapul… Szánalmas. Most szólok, hogy rám ne számítsatok, amíg ki nem…