Az alak, aki akkor a jelenben megmentésünkre siet, átváltozik Hitóvá, akire lesújt Kaiga kardja. A férfi képe, mint egy szikra, beindít egy szerkezetet, mely visszaránt minket ebbe az időbe, erre az apokaliptikus helyre. A kard útja végtelenül lassú, e trükk elhiteti elménk egy részével, tehetnénk…
Jómagam ezen a napon nem tudtam szabadulni a feszültségtől. Vártam a jövőt s féltem tőle. Elé szaladtam volna, hogy hamarabb magamhoz öleljem, ugyanakkor el is rohantam volna a másik irányba, hogy behúzódjak valamiféle rejtekhelyre. Így végül csak álltam egyhelyben, miközben e két vágy dulakodott…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Megesik, hogy az álom utolsó képei elkísérnek,…
Ami ezután következik, azt lehetetlen teljes egészében visszaadni. A világ összes nyelvében sincs elég alkalmas szó arra az iszonyatra, ami mégis létezik, annak ellenére, hogy nem tudjuk szavakba foglalni. Vajon miért? Egész világokat teremtünk szavakkal, de egy csata, a megannyi halál nyers…
Yume fájdalmának és haragjának lángjai felemésztenek, akár a Kiyoru holttestét nyaldosó tűznyelvek. Pokoli forróság van kívül s belül, ropog a halottak máglyája, az élőket égeti a gyász és az elveszett remény parazsa. A tűz pattogásán kívül minden mást elfojt a csönd, a könnyek némán hullnak,…
És elég hihetetlen is – tette hozzá gondolatban Ryū nyomozó, aki órákkal később távozott tőlem.
Zúgott a feje és hirtelen fáradtság vett rajta erőt. Sok volt neki az, amit rázúdítottam, amit valószínűleg puszta mesének vagy pszichózis eredményének könyvelt volna el, ha nincs Ezakiya Keiko, ha azon…
− Hívtál. Mondd, hogy sikerült feltörnöd a telefont!
Ryū izgatottan viharzott be kollégája irodájába, aki nem válaszolt; ujjai fürgén jártak a billentyűzeten, szemei a monitorra tapadtak, mintha csak le akarna vadászni valakit vagy valamit. Hirayama türelmesen várt.
− Francba! – kiáltott fel…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Álom és ébrenlét mezsgyéjén bolyongtunkban már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Előfordul, hogy az álom magának követel, foglyul…
Olyan nehéz… olyan nehéz a szemhéjam, olyan nehéz rávenni, hogy mozduljon. Olyan ködös minden. Mi történt?
Lassan kiveszem Kaze alakját valahol előttem. Kimonója nedvesen csillog, kezében kard, rövid, vörös tincsei csapzottak, ametiszt szemében harag és kétségbeesés. Egy másik kard lendül felé,…
Hullámok vesznek hátukra, hogy magukkal vigyenek. Nem félek, hihetetlen nyugalommal tölt el ez a jól kiszámítható mozgás. Tudom, hová tartok. Nemsokára Hitori birodalomban érek partot, a helyen, amelynek úgy örülök, mintha csak haza érkeznék.
A hullámok morajlása először halk mormogássá alakul,…