Ki ez a lány? – Ryū elméjét egész nap ez a kérdés töltötte ki. A kollégája kérdése, aki furcsállotta, hogy biztosra vette, Ezakiya Keiko nem fog visszatérni, sem feljelentést tenni. Tudta ezeket, ám azt, hogy mégis kicsoda, legfőképp micsoda valójában a 21 éves, félig japán, félig abszurdiai,…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Valahol álom és ébrenlét mezsgyéjén megrekedve már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Van úgy is, hogy a külvilág egy hódító sereg…
Az előző rész végén: Lassan tisztul ki köröttük a táj. Minden csupa szürke és fehér és furcsán fényes. Szőrös, szöszös, ezüst pókhálók csápjai lengedeznek a hófehér törzsű, ragyogó ágú fákról, melyek az égig nyúlnak s csak felmérhetetlen messzeségben terül szét kéken derengő lombkoronájuk, ezek…
Ki sem kell nyitnom szemem, tudom, hogy visszatértem Hitoriba. Nem is akarom, még élvezem a hideg szél felszabadító érintését bőrömön. Lassan engedek a késztetésnek, mely kevésbé tűri önként vállalt vakságomat. Tejfehér ég alatt, melyet szürke felhőpamacsok tarkítanak, hófödte hegyek sipkái vesznek…
Az előző rész végén: − Mindig segített nekem valami aprósággal. Azt hiszem, itt a környéken dolgozik egy kiadóban – folytatta a férfi.
Ryū erre felkapta fejét, talán ma mégis szerencsés napja lesz.
Nagyjából öt órával később már tudta, hogy tévedett. Terve, miszerint követi Keikót és azonnal…
Az előző rész végén: Inkább gyorsan elnyomta cigijét, és lement a metróhoz, de a szél utána surrant és fülébe susogott:
− Tudom, hogy itt vagy, Shingetsu.
Kiya elszédült, majd összeesett.
Egy padon tért magához a közeli parkban. Ahogy felült, azonnal megszédült, orrából eleredt a vér.
− Csak…
Gondolom, néhányan találkoztak már azzal a furcsa, felemás állapottal, amikor ébren is vagyunk meg nem is. Álom és ébrenlét mezsgyéjén bolyongtunkban már érzékelünk valamicskét a külvilágból, de még nem állunk készen arra, hogy kilépjünk a színre.
Az is előfordulhat, hogy ezt a mezsgyét, akár…
Az előző rész végén: A következő elágazás előtt a róka megáll, ajkát felhúzva vicsorít, fogai izzó parazsak. Az útjukat álló alak robosztusabb termetű, mint a többi fajzat. Szemei körül, mint egy maszk, fehéren világító pikkelyek sora. Kezeiben egy-egy csontszínű görbe kard, méregfogak.
− Hogy…
Mire újfent lőn világosság, már egy meredek sziklafallal szemezek. A nagyjából ezer méter magas fal felénél kapaszkodik Yume, Hito és Hana. Nem mondom, jó lassan cserélték ki azt a körtét, ha két napot átugrottam.
Látványnak nem utolsó a vidék. Az alkony rózsás árnyalataiban fürdőző szürke, néhol…
Magzatpózban fekszem. Az első inger, ami átbújik álmom határán, tűzsercegés, valami olajos szag, kellemes meleg, lehunyt szemhéjam vörös izzása, mely éberségemmel arányosan narancsos árnyalatúvá szelídül. Emberi hangok morajlását hallom, nem érteni, mit mondanak.
Ébredés után, ahogy a fáklyákkal…