Avagy egy jó három hónapon át tartó felejthetetlen szimfónia, amit még Beethoven is megirigyelne, vegyítve a világ minden forgatókönyv íróját kenterbe verő sorozattal.
Figyelmeztetés: A következő részeket nem ajánljuk azoknak, akik vakrajongással viseltetnek e városi létforma iránt és/vagy…
Aki most meghökkent, ne aggódjon, nem ment el az eszem, nem teljesen. Csak hát… az úgy volt, mostanában több sorozatot követek párhuzamosan, mire kedves élettartozékom, egyéb nevén a pasim, párom etc. (kinek mi, ugye?) megjegyezte, csak össze ne keverjem őket, mert a végén olyasmi sül ki belőle,…
Tavasz délutáni idill így húsvét előtt pár nappal: ülök az asztalnál, zenét hallgatok, kintről kellemes langyos levegő surran a szobába, a macska a lábamon összegömbölyödve alszik és dorombol, már amikor épp el nem felejti és kihagy egy-egy ütemet… És egyszer csak, mint egy orgyilkos kése áldozata…
Mi van mostanában velem, velünk? Kisasszony és Cseresznye hozzák szokott formájukat, valamin mindig fennakadnak, az utóbbi napokban azon töprengenek (nyavalyognak), hogy miként változtathatnák meg állandó, mindenen és mindentől szorongásukat. Komolyan ki tudnak akasztani, rohadt egyszerű a megoldás,…
Csak nem vagyok medve.
Itt a vége, fuss el véle!
Az van, hogy még a februárban cammogunk, ilyenkor én már nagyon unom a telet, hideget stb. Szóval valahogy amúgy is megüli az embert a depresszió, és akkor még nem beszéltünk egy csomó mindenről, ami szépen megtrágyáz ennek az érzésnek, míg a végén…
És megint itt vagyok én meg a „bölcs” megjegyzéseim; igen, jól érzed, ez újfent nem egy mosolyra fakasztó, minden rendben van az életedben típusú pozitivista írás lesz. Azért hozzáteszem, a világvégét se jósolom meg, az majd lesz, állítólag most épp február 22-re várjuk, bár ezt csak úgy…
Nos, kedveseim, akik ezt olvassátok, ez is megvolt, túl vagyunk egy újabb éven meg az év végi őrületen. Azaz hogy az év vége elmúlt ugyan, az őrület maradt. Pedig minden tele ilyenkor az új fogadalmakkal meg a hogyan kezeljük, enyhítsük a másnaposságot témával. Csak valahogy ezek az új kezdetek…
Amolyan mindent bele így az adventi időszakban, és mindezt írom november közepén. Ennek nyilván az is oka, az írások később jelennek meg. No, nem mindig, tekintve, hogy per pillanat szombati bejegyzés sehol és szerda van, de mivel más és más a téma, hangulat, hát időnként nem terv szerint alakulnak…
Hja, kérem, a kezed meg lóg a bilibe…
Oké. Kezdjük ott, hogy szeretem ezt a számot (https://www.youtube.com/watch?v=6enZdk9LTqs ) és értékelem az üzenetét. Az, ami emellett bennem felmerült, nem ez ellen szól, inkább csak némi eszmefuttatás, amolyan, rendben van ez, csak hát valahogy mégse ilyen…
Ilyen hangulatban vagyok mostan, szívesen meglelném azt a kijáratot. Nem, nem az életből, nem tervezek öngyilkosságot, aki odáig jut sokkal inkább a démonaitól képtelen szabadulni, lett légyenek azok fizikailag valós emberek, vagy rossz emlékek visszajáró kísértetei, egykori emberek tettei, melynek…