Akutagawa a japán irodalom egyik legnagyobb alakja, egyike azon íróknak, akiket hazájukon kívül is ismernek, mármint egyes műveit, magáról az emberről ugyanis elég keveset tudni.

"Egy japán kritikusa élettörténetéről csak ennyit írt: >>Megszületett, alkotott és meghalt. Életének története azonos művei történetével.<<" [1] Persze, ez sok szempontból egy nagyon leszűkített, már-már sarkos megfogalmazás. Vannak azért életrajzi adataink róla, tudható, hogy 1892-től 1927-ig élt, amikor is öngyilkos lett, dacára annak, hogy sokan csak álmodnak a sikerről, ami igen korán az övé lett, de neki is megvoltak a maga démonai, azt például tudjuk, hogy édesanyja születése után nem sokkal megőrült, és Akutagawa utolsó éveiben ...

Itt ez a kép, az egyetlen kép, amit telefonról telefonra hurcolok immár több mint másfél évtizede. Az utolsó kép a  nővéremről. Az egyetlen kép róla, amim van. Tényleg az, az emlékezetemben egy sem található, ez állítólag természetes. A nagyszüleim ezt mondták , persze, hogy nem emlékszel rá, hisz kicsi voltál. Akkoriban nem tudtam ezt hova tenni, amikor először felelték ezt. Ugyan ki érti, hogy hét-nyolc évesen már nem kicsi, de ötévesen az volt? Mégis elfogadtam, ha ők mondják, hogy rendben van az, ha egyáltalán nem tudom felidézni nővérem arcát, akkor biztos úgy is van.

Az arca a képen se látszik rendesen, azt már sosem fogom látni, úgy nem, amilyen valójában volt. Amíg ezt a képet meg nem leltem (valamikor kilenc-tíz éves ...

A nyolcéves kislány, aki eleddig gyógynövényt gyűjtött nagyapjával a hajnali erdőben, most a futástól zihálva, kicsit összegörnyedve áll meg a kihaltnak tetsző tisztáson. Mikor nagyjából visszanyeri lélegzetét, felemelkedik és felméri környezetét. Itt nincs semmi, mar belé a csalódás, pedig biztos volt benne, hogy az a csodaszép vízfelszín, amin felragyogott a kelő nap fénye, itt kell legyen. A fák körén túl egy keskeny zöldellő sáv fut körbe, azon belül különböző méretű és formájú kövek néhol foghíjas sora fogja közre a kráterre hasonlító, mély, kiszáradt tómedret. Egyetlen cseppnyi vizet sem lel kutató tekintete, ám megakad az épp vele szemben emelkedő, nagyjából vele egy magas, apró hegyet formázó szikla ...

Valójában nem túl sok köze van egymáshoz a két sorozatnak, az egyetlen, hogy mindkét történet főhősei az idővel operálnak valamely módon, ám még ez a mód is különbözik, mások a szabályok is, a cél azonban kimondva vagy kimondatlanul a jövő megváltoztatása. Még mielőtt ezt részletezném, ismerjük meg a történeteket:

Tokyo revengers

Hanagaki Takemichi egy 26 éves fiatal férfi, inkább fiú, aki részmunkaidőben dolgozik, azt is pocsékul csinálja, egy koszos, rendetlen kis lakásban él egyedül, nulla energiája, motivációja bármire. Ne szépítsük, egy szerencsétlen (talán depressziós is), aki nem tud kiállni magáért, tengődik, nincs számára semmi fontos. Aztán megtudja a hírekből: egykori középiskolás barátnője és annak ...

szisszenetek: azaz hétköznapi szösszenetek, amiknek tapasztaltán ilyen vagy olyan érzelmi színezettel felszisszensz. (Később tetszés szerint röhögsz, káromkodsz, zsörtölsz.)

number one: utánpótlás

#verseny

Talán már tudható, mi egy lassan félévszázadot megélt lakótelepen tanyázunk, önként, de nem dalolva, értsd: ez van és jó napot. Eme csudálatos élőhely legkedvesebb része számomra (igen, irónia) a körben épült épületek közé baszarintott játszótér - egyem a szívét, aki kitalálta -, aminek jóvoltából a zavartalan hétvégi, kora esti pihenés, a nap bármely részében az érdemi munka ismeretlen fogalom, nem egyszer még csukott ablak mellett is komoly zenei és fül/fejhallgató arzenál szükségeltetik hozzá. Ha amúgy is ...

Előre kell bocsátanom, a címadás kicsit sarkos, elnagyolt lett, nem csupán félelemről és hatalomról van szó, de remélhetőleg ez a későbbiekben világossá válik számotokra (és bocsánatos bűn marad a kissé hatásvadász címem).

Vágjunk is bele, elsőként Ray Bradbury regényével!

Jim Nightshade és Will Halloway két tizennégy éves fiú, szomszédok, barátok és igen elevenek. Egy őszi délutánon házuk előtt összefutnak egy fura villámhárító ügynökkel, aki ingyen ad nekik egyet termékéből, mivel vihar jön s Jim házába villám fog csapni. Az éjjel azonban se villámok, se szél, se egy árva esőcsepp nem érkezik, csak egy vonat, vele egy cirkusz, melynek közeledtét egy érdekes orgonajáték jelzi hajnal háromkor. A világot ...

A tizenéves fiút tegnap hozták be. Furcsállotta az esetet, sehogy se látta meg ebben a gyerekben a közveszélyt, még csak agresszív sem volt, pedig behurcolták abba a kicsi fehér szobába és ott hagyták, mindenféle szó, magyarázat és bármiféle tárgy nélkül. Senki és semmi nem volt, ami megnyugtatná. Este aztán festékeket kért és ecsetet, nem kapott, ám akkor se tombolt, csak leült a sarokba és felhúzott térdei közé rejtette arcát. Úgy is maradt egész éjjel, úgy látta meg legelőször a reggeli viziten, a többit a tegnapi dokumentumokból és az éjszakás ápoló elmondásából tudta. Ő is csak csóválta fejét azon, hogyan kezelték ezt a gyereket a szülők, a hatóságok, valamint a tegnapra beosztott orvoskolléga.

Otthon kezdődött az ...

Csúcsot döntünk csendes pánikból és szociális fóbiából

Oké, kezdjük ott, hogy ez már múlt idő, hogy meddig marad az, nem tudom, mert nem, nem történt spontán gyógyulás, csak most épp szerény személyem van leginkább nyeregben, nekem meg már untig elegem van úgy nagyjából mindenből. Igen, bevettem a leszarom tablettát, egy egész dobozzal ledöntöttem belőle...

Ez most nagyon rosszul hangzik - szól rám Cseresznye.

És ugyan miért? - kérdem, bár cseppet se érdekel, azt már hozzá se teszem, neki mégis mi nyavalyáért kellett most előkerülnie.

Egyrészt, mert úgy hangzik, mintha meg akarnád ölni magad. (Itt már röhögök.) Másrészt, mert nem szarhatsz (ezt természetesen olyan undorral ejti ki száján, mintha belenyúlt volna ama ...

Moriarty, a név sokaknak csenghet ismerősen, sőt... hiszen Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes írásait már megannyi formában dolgozták fel, és amiket én ismerek, azokban rendre megjelenik Moriarty alakja, miként itt is. Ahogy a rövid nyitójelenetben definiálják: az ember, aki még Sherlock Holmest is átverte. Jól hangzó cím, azonban nem igaz, ez a verzió csupán a hivatalos állaspont és a Watson által írt regényé, amit nem mellesleg maga Moriarty alkotott meg; a teljes igazságot az anime mutatja meg nekünk. Az pedig több szempontból is zseniális, még ha nem is mindig szószoros értelemben.

Először is számomra már az alapötlet izgalmassá teszi az egészet, mindig érdekesnek találom, amikor egy (sokak által ismert) történetet új köntösbe ...

Szóval itt ez a kép, és a feladatom: írjak róla valamit, valamit, amit felidéz bennem...

Igen, elég gáz! Nem mintha ezt én találtam volna ki, ki az az agyament, aki ilyet magától megfogalmaz és végrehajt? Mivel rohadt sok ember él ezen a világon, biztos van olyan, de én nem vagyok az. Csak éppen bizonyos előzmények után elcitáltak dilidokihoz, akivel együtt kellene működnöm.

Még viccnek is rossz! Ez csak színjáték!

A forgatókönyv egyszerű: anyám előadja a nyilvánosságnak az aggódó mintaszülőt, ennek részeként elvisz a saját ismerőséhez, én meg beszéljek vele őszintén és higgyem el, betartja a titoktartást, egy kiskorú esetében, akinek az anyja imád irányítani és eddig is mindent megtett, hogy semmi se derüljön ki. Meg ...