A nagy semmi, a végtelen űr kong csupán fejemben most, hogy megpróbálom a parkban történtek fonalát továbbgöngyölíteni emlékeink alapján. Nem csoda, hisz mind belegabalyodtunk abba a gombolyagba, és csak nagy sokára sikerült valahogy kikeveredni belőle. Az a kaotikus állapot jut róla eszembe, amit a…
Az alak, aki akkor a jelenben megmentésünkre siet, átváltozik Hitóvá, akire lesújt Kaiga kardja. A férfi képe, mint egy szikra, beindít egy szerkezetet, mely visszaránt minket ebbe az időbe, erre az apokaliptikus helyre. A kard útja végtelenül lassú, e trükk elhiteti elménk egy részével, tehetnénk…
Olyan nehéz… olyan nehéz a szemhéjam, olyan nehéz rávenni, hogy mozduljon. Olyan ködös minden. Mi történt?
Lassan kiveszem Kaze alakját valahol előttem. Kimonója nedvesen csillog, kezében kard, rövid, vörös tincsei csapzottak, ametiszt szemében harag és kétségbeesés. Egy másik kard lendül felé,…
Ki ez a lány? – Ryū elméjét egész nap ez a kérdés töltötte ki. A kollégája kérdése, aki furcsállotta, hogy biztosra vette, Ezakiya Keiko nem fog visszatérni, sem feljelentést tenni. Tudta ezeket, ám azt, hogy mégis kicsoda, legfőképp micsoda valójában a 21 éves, félig japán, félig abszurdiai,…
Az előző rész végén: A következő elágazás előtt a róka megáll, ajkát felhúzva vicsorít, fogai izzó parazsak. Az útjukat álló alak robosztusabb termetű, mint a többi fajzat. Szemei körül, mint egy maszk, fehéren világító pikkelyek sora. Kezeiben egy-egy csontszínű görbe kard, méregfogak.
− Hogy…
Mire újfent lőn világosság, már egy meredek sziklafallal szemezek. A nagyjából ezer méter magas fal felénél kapaszkodik Yume, Hito és Hana. Nem mondom, jó lassan cserélték ki azt a körtét, ha két napot átugrottam.
Látványnak nem utolsó a vidék. Az alkony rózsás árnyalataiban fürdőző szürke, néhol…
lopott csók
Kedd délután, amint hazaért az egyetemről, nekilátott két napja érkezett megrendelésének. Démon egy darabig az ölében dorombolt, néha ráemelve szürkéskék tekintetét, mintha ellenőrizné. Aztán amikor még épp csak elkezdett alkonyodni, Démon az ablakhoz rohant, az üvegre tapadt, majd…
Az előző rész végén: − Úgy tűnik, a reggeli elmarad, kölyök. Menj vissza és értesítsd Kiyorut és Himarut! Amilyen gyorsan lehet, jöjjenek, valószínűleg nemsokára támadást indítanak.
Hito elrebeg egy rendbent s már el is tűnik.
Yume visszalopakodik oda, ahonnan kihallgatták a wataridorikat, egész a…
(Az előző rész végén:
− Én szövetkeztem Torikuval és most hivatalosan téged kutatlak, hogy elvihesselek neki – Yume hallgat. – Személyesen akar végezni veled – fűzi hozzá Himaru.
− Értem – mondja végül a lány, és letolja az imént meglelt kart.)
A csapóajtó felől halk kattanás hallatszik. Yume…
Háborúban állunk az idővel első lélegzetünktől az utolsóig. Vajon csupán halandóságunk késztet e harcra? Efelől vannak kétségeim. Sokan élünk sokáig úgy, hogy nem érezzük a halál leheletét, nem csap meg hidege, nem halljuk lépteit, köpenye surrogó, suhogó hangját. Mintha a halál csak egy mesebeli…