Egy rövid, hangulatos, kicsit talán szokatlan nyomozós anime a mai témánk, amiről - mint sok másikról - el kell mondani, aki világklasszis darabot keres, annak csalódnia kell, ez nem az a kategória. De hát kimondta, hogy csak azokban lehet érdekes dolgokra lelni?

Főszereplőnk, Fujishima Narumi, egy egyszerű, zárkózott, középiskolás fiú, aki immáron sokadjára költözik és vált iskolát apja munkája miatt. Az apa alig van otthon, édesanyja meghalt, lényegében nővérével él. Életmódjukból fakad többek közt Narumi zárkózottsága, még az osztálytársai nevét sem jegyzi meg, igyekszik távol maradni.

Igen, jól sejtitek, ez megváltozik, amint színre lép Ayaka, a fiú osztálytársa, aki elsőként beszervezi maga mellé a kertész klubba, ...

November 11 van, csak miheztartás végett, ugyanis fogalmam sincs, mikor kerülend e csodás iromány adásba.

Ezoterikusék szerint ma nagy nap van, jön reánk az áldás meg a sok-sok jó. Elnézést, de WTF? Tudom, tudom, az, hogy én ebből mit sem érzékelek, az én saram, nem hiszek vagy nem eléggé, netán átkok tömkelege csücsül rajtam, mint madarak a vellanydróton. Nekem nyolc, valakinek biztos jó napja lesz/van, bár elnézve a dolgokat, szemmérték alapján sebtiben készített statisztikám azt súgja, igen-igen csekély a valószínűség, a többség meg szív, ha elég jó cuccot, még adódhat öröm néki.

Jó, próbáljunk meg haladni! Igazsághoz híven ma nekem baromira nem ezt a bejegyzést kellene klimpírozni, volna más dögivel, csakhogy immáron ...

"Némely ember önmaga láncait sem tudja meglazítani, mégis barátja megváltójává lesz." [1]

Akik követik az oldalt, azoknak nem újdonság a szerző neve, hiszen már találkozhattatok vele a könyves cikkek közt. [2] Ők azt is tudják, az író pszichológiával, pszichoterápiával foglalkozik egyébként és ez könyveit is áthatja, amelyekben tények és fantázia keveredik. Különösen igaz ez a Spinoza-problémára, ez az egyik olyan műve, amivel nagy mértékben hasonlít, kapcsolódik. Hiszen jelen regényben is a történelem két nagy alakját idézi meg és viszi ezúttal nemcsak szellemileg, fizikailag is egy színtérre.

1882-ben járunk. Josef Breuer doktort (akit mint pszichológust, Freud közeli barátját és kollégáját ismerhetünk) ...

A királyság minden szegletében nagy volt a nyüzsgés, ez azonban nem a mindennapok sürgés-forgása volt. Különleges esemény közelgett, melyet nagyjából fél éve tétettek közhírré. Mivel a király kisebbik leánya minden kérőt elutasított és nagy rajongója volt a szobroknak s magának a szobrászatnak, szülei úgy határoztak, annak a mesternek adják a lány kezét, aki elkészíti a tökéletes szobrot.

Nagy volt hát az izgalom, habár a legtöbben csak megfigyelők voltak, és leginkább az eredményre kíváncsiak, arra, hogy ki veszi el végül az ifjabb királykisasszonyt. Nem volt talpalatnyi hely a királyságban, ahol nem erről sutyorogtak volna, tán még az erdő madarai is erről csiviteltek.

Természetesen minden, bármilyen kézműves ...

Kezdjük azzal, kicsit nehéz ezt az animét jól összefoglalni és megfogni, de ez nem az anime hibája, kifejezetten érdekes és szórakoztató darab.

Főhősünk, Arima Takuya nemrég vesztette el apját, anyja pedig még kiskorában meghalt/eltűnt, így most mostohaanyjával, Ayumival él. Élné megszokott, középiskolás mindennapjait, csakhogy az igen hamar a múlté lesz, amikor elvileg halott, gyakorlatilag eltűnt apjától csomagokat kap. Az egyikben valamiféle ereklyét lel, amire apja egykori barátja/kollégája feni a fogát, és amivel párhuzamos dimenziókat lehet teremteni, azokba átlépni. Emellett alig valamicske információ, és két utasítás érkezik: gyűjtse össze az összes gyöngyöt az ereklyébe, és menjen a Sankaku-hegy egy bizonyos pontjára ...

Jó ez a cím, még valami varázsigének is elmenne. (Igen, még hátba is veregetem magam.) Mondjuk értelme az nem sok van, el nem tudom képzelni, miféle varázslatot lehetne így foganatosítani, de hát rengeteg mindennek nincs semmi értelme mostanság. Amúgy is csak azért tűnt úgy, mert felépítettük a magunk rendjét, ami most aztán recseg-ropog, egyes részei már össze is omlottak, a végét nem látni, és nem tudni, addig mennyi pusztul még el belőle, és hány ember és család lesz áldozata így vagy úgy. Ennek súlyát csak a hülye vagy az érzéketlen nem érzi, írom ezt úgy, hogy még érintetlenek vagyunk, egyelőre. Azért többet látok, mint a számokat a monitoromon, azok mögött a steril, egyezményes karakterek mögött megannyi fájdalom és ...

Mit takar az idegen nyelv? Ha szó szerint értelmezzük, a nyelv, amit nem ismerünk. Mi jut e meghatározásról eszünkbe? Ami nem az anyanyelvünk, amit sosem tanultunk, vagy épp a régi ellenőrzőnk sora, amelynek elején egy szigorú, rövidebb vonal állt a szó előtt: idegen nyelv, oda kellett írni, mégis miféle nyelvre (angol, német stb.) vonatkozik az utána következő érdemjegy. Az már talán kevesek fejében fordul meg, létezik ezeken túl is idegen nyelv. (Esetleg műveltebb, vagy nyelvtan órákra emlékező emberek még felhozzák a nyelvjárásokat, a rétegnyelveket.)

Addig a beszélgetésig bennem se merült fel a gondolat, vagy hamar alá is bukott és elsüllyedt a feldolgozatlan vagy lényegtelen kacatok kupacába. Pedig nem is olyan ritka, különleges ...

Vegyes érzéseim voltak és vannak e könyvvel kapcsolatban. Bár nem rajongtam kimondottan érte, és nem tudtam annyira, vagy úgy kapcsolódni hozzá, mint azt előzetesen vártam, fontosnak tartom, hogy írjak róla, hiszen olyan témát boncolgat, ami életünk egyik legmeghatározóbbja. Igen, én úgy tartom, a férfiaké is, ám kétségtelen nekik azért más ez a téma, másképp áll a társadalom is hozzájuk e kérdéskörben.

A könyvet 36 éves főszereplőnk éveken keresztül írja egy minden nő életében felbukkanó témáról: az anyaságról. Úgy érzi, itt az ideje döntést hoznia. Errefelé citálja, tolja saját belső nyomása és a külső, a barátnők már sorra anyák lesznek.

Már itt meg kell állnunk, ugyanis (sajnos) még messze nem ...

Előre bocsátom már most: igen, van ennél szebb, jobb, kidolgozottabb, de ez az anime nálam személyes kedvenc lett minden hiányossága vagy hibája, tökéletlensége ellenére. Nemsokára ennek okát is leírom, előbb azonban, hölgyeim és uraim, storytime:

Az első, amit meglátunk, egy esküvő, ahol a menyasszony épp bátyját méltatja, aki ott sincs. Hamarosan kiderül, a keresett báty, Melos, akinek még le kellene futnia tíz mérföldet, bár ehhez nincs kedve, ám egy rejtélyes idegen kardot szegezve rá, mégiscsak futásra bírja. Melos kénytelen-kelletlen teljesíti hát a távot, amit azért kell lefutnia, hogy ne barátját végezzék ki helyette, aki amolyan zálogként maradt ott, hogy a királyt megsértő Melos még elmehessen húga esküvőjére. No, de ...

Kietlen táj ez - állapította meg a vándor, aki az imént ereszkedett le a hegyről.

A fák oszlopai közül kiérni egy végeláthatatlan síkságra, ahol a dús lombmennyezet helyett a csupasz ég néz le rá, természetesen döbbenetes élmény. Az ember hirtelen olyan elveszettnek érzi magát és védtelennek. Egyszer csak eltűnik körülötte minden, ami eddig óvta, az ég olyan végtelen, olyan magas és olyan fenyegető, hisz semmi se tartja. Ha legalább a föld kicsit barátságosabb lenne! De nem az, nincs itt szinte semmi, csak sziklák. Különféle méretű, formájú, rideg kövek. Ami nem szikla, az por, amit a száraz szél arcába vág. A holdsarlóként emelkedő hegyek karéjának aljánál még látszik egy zöld sáv, egy fűhold, ám azon túl még ...