Minden reggel ez volt az első dolga, kiült az ablakba. A szakadék szélére.

Nézte a felkelő napot. Azon a keskeny résen át, ami az égbe szökő épületek közt maradt. Halkan üdvözölte az egyre messzebb nyújtózó fényt. Az öreg Nap újabb napját.

Egy éjjel barátja nála maradt, és másnap reggel csodálkozott szokatlan rituáléján, majd annyit mondott:

- Te aztán jól megtiszteled akkor az új napot.

Mosolygott is hozzá, de a szemében valami más volt. Az a szánalom, amivel gyerekkorában a szülei néztek rá oly sokszor, amikor megsimogatták fejét, megveregették vállát és nagy sóhajjal azt mondták: Szegénykém, nem neked való ez a világ.

- Tudtad, hogy régen állítólag azt gondolták, a Nap éjjel leszáll az alvilágba, ...

Az emberek többségének van valahol a lakásban, házban egy tér, legyen az padlás, pince, szoba vagy csak egy szekrény, amit igen ritkán használ, akkor is arra, hogy magába fogadja mindazt, aminek máshol nem akad hely, de még nem akarja kidobni, elvinni. Általában a dolgok többségének csupán ideiglenesen kellene ott pihenni, azonban legtöbbször hónapokig, évekig csak gyűlnek és gyűlnek, mígnem jön valami külső vagy belső indíttatás, melynek hatására a tulajdonos már időt szakít a leltárra és eltávolításra. Ám ez igen idő- és némileg térigényes vállalkozás, aminek során előbb káosz keletkezik s csak azt követően jön el a rend.

Ennek megfelelően ő most egy kisebb méretű káosz közepén ült a folyosó közepén.

Az elején a ...

Ez egy rövid, a sengoku éra végén játszódó, azt bemutató anime. A Sengoku basarával ellentétben itt a történelemhez hűbben zajlanak az események, bár természetesen nem mentes a fikciótól teljesen.

Toyotomi Hideyoshi ugyan befejezi Japán egyesítését, ám ezt követően hamar meghal, fiát és klánját Tokugawa Ieyasura és Ishida Mitsunarira hagyja. Nem telik el sok idő, mire egy szinte semmiségnek tetsző dologból villámgyorsan kibontakozik a konfliktus a két fél között, és mindketten azt mondják, a Toyotomi klánért teszik, amit tesznek.

A Sanada fivérek, Yukimura és Nobuyuki útjai is elválnak, míg Nobuyuki Ieyasut támogatja, addig Yukimura Mitsunari oldalán marad. A sekigaharai csatában azonban Ishida Mitsunari vereséget szenved, ...

A fiúról legtöbben semmi jót se gondoltak, már aki gondolt róla bármit egyáltalán. Sokan igyekeztek úgy tenni, mintha észre sem vennék, de amint valaki szóba hozta vagy csak utalt rá, ezek az emberek voltak a leghangosabbak, akik a legvehemensebben kritizálták: olyan csodabogár, állandóan el van magában, ráadásul mogorva; mint egy sündisznó, zárkózott, és csak a tüskéit mutatja be. Nem mintha nem lett volna benne némi igazság, de Az igazság több volt ennél. Csupán egyikük sem akart és/vagy tudott jó szívvel közeledni felé.

Való igaz, neki sem volt könnyű dolga, míg eljutott eddig a pontig, többen ellene is fordultak, amiért megszegte a kimondatlan szabályt: nem barátkozunk különcökkel, főleg nem vele. Ezt azonban nem is igen bánta, ...

+1.

Ismét egy vasárnap, amikor aludhatnék és mégsem, mégis itt kuporgok a konyhaasztal mellett fél négykor, pedig nem is én hánytam, hanem a macska. Mivel csak az átlag két-három havonta szokásos, ő most kirakja a szőrt jellegű dolog volt, simán visszafeküdhetnék, főleg, hogy a szemeim is alig bírom nyitva tartani, az agyam azonban másként vélekedik. Tudom, ha visszamegyek, forgolódom fél órát, háromnegyedet, mire elalszom, az már négy, ami azt jelenti, hét-nyolc környékén úgy mászok ki az ágyból, mint akin áthajtottak. Így is, úgy is álmos, nyomorult nap elé nézek, amikor használhatatlannak érzem magam.

Amennyire lehet halkan reggelit csinálok, és visszatelepedem az asztalhoz, híroldalakat böngészek, legalább beáll a ...

Élt egyszer odafent a hegyen, a sűrű erdő mélyén egy fiú. Ott is született az apja építette takaros házikóban. Többféle elképzelés létezik, kik, miféle emberek voltak szülei. Van, aki úgy tudja, az apa magányba vonult szerzetes volt, az erdőben lelt a sérült nőre, meggyógyította, aztán hogy-hogynem egymásba szerettek és együtt maradtak. Van, aki amellett teszi le a garast, az apa hírhedt rabló volt, az anyával utolsó bűntettének helyszínén találkozott; a nő vele ment, hogy kiszabaduljon csinos, ám belül borzalmas börtönéből; arról már nem szól a fáma, pontosan miként is hagyott fel az apa tevékenységével, s miért vették be magukat az erdőbe. Az igazat persze nem tudni, sem erről, sem arról, miként történhetett, hogy a fiú ...

Most ért a találka helyre, eltartott egy darabig, míg barátja elfuvarozta idáig ebben az esőben.

A lány ott várta már, ám amikor köszönt neki, ő még akkor is az esernyő ívéről tenyerébe csorgó esővel volt elfoglalva, bár köszönését viszonozta.

Ez kicsit elbizonytalanította, nem tudta, hogyan tovább; és akaratlanul is eszébe jutott barátja intése: A te dolgod, haver, te tudod, mit akarsz, de azt beszélik, a csaj kicsit... tudod, flúgos.

Megrázta fejét, hogy elűzze ezt az  ostobaságot, mire a lány megszólalt:

- Majd te eldöntöd, de a barátodnak, aki hozott, igaza van, amennyiben flúgosnak nevezzük azt, aki szeret elgondolkozni olyasmin is, ami annyira egyértelmű és természetes, mint az eső.

Először képtelen volt ...

Ezt a történetet, úgy hiszem, többen ismeritek, találkoztatok már vele, hiszen készült belőle sorozat (The untamed), illetve donghua (azaz "kínai anime", Mo dao zu shi címmel) is. Igazság szerint én csupán az utóbbiból láttam (ha jól emlékszem, mostanság lesz harmadik évad), ott tetszett meg annyira a sztori, hogy nem volt kérdés, nekem ez a könyv kell.

Még mielőtt röviden írnék a történetről, hogy annak is legyen némi fogalma róla, aki még nem látta, olvasta semmilyen formában, egy-két figyelmeztetés:

1. Érdemes úgy belekezdeni, hogy ezt bizony nem tudod letenni.
2. A donghua nem hegyezte ki (eddig), a sorozatról gőzöm sincs (egyszerűen nem lehet engem rávenni, hogy egy animációt később élőszereplősként megnézzek), de a könyvben ...

fn., (főnév)

1. A hely, ahol laksz. Ami a lakcímkártyádon szerepel. Lakóhely.

Megállt a keze, kezében a toll. Egyáltalán nem volt kibékülve ezzel a jelentéssel.

Az volt a feladatuk, hogy a mindenkinek egyénileg kiadott szóhoz, szóról írjanak egy szótári cikket.

Ez a jelentés az, ami mindenkinek beugrik elsőre, konvencionális és...

És egyre inkább hazugság. Lakni kell valahol, de a mai lakóhelyek többségének nem sok köze van az otthonhoz. Hisz az emberek nagy többsége a legtöbb idejét nem is ott tölti! Sokak számára pedig semmi vonzó nincs e számtalan egymásra, egymás mellé zsúfolt beton- és téglatömbökben. Nevetséges, és szomorú. Kiábrándító, és mégis mennyit kell küzdeni, küszködni érte.

Nézzünk valami mást!

9.

Borult égből szabadnap, ambivalens vagyok e meglepetést illetően. Lehet-e egyáltalán meglepetésnek nevezni ma azt, ami tegnap ért? Mint legtöbbször, a héten is délelőttös vagyok, ám tegnap lehúztam a drogériában az egész napot. 11 körül hívott fel a délutános kolléga, meglehetősen feldúltan, nem is egészen értettem, főleg, mert közben egy türelmetlen vásárló is mostésazonnal jelleggel számonkért, miért nincs az egyik akciós arckrémből kint, és telefonálgatás helyett utánanézhetnék. Ennek megfelelően annyi maradt meg a beszélgetésből, hogy valami van a kolléga lányával, és délutánra senkit nem tud szerezni, meg tudnánk oldani egy cserét, a férje holnap úgyis home office-ban lesz  megint. Rávágtam gyorsan, hogy rendben, ...