A felhő láthatóan még összébb tömörült, ahogy az alkotó cseppek a különös könnycsepp köré gyűltek. Tülekedésük hangzavara elnyomta a mesélő hangját, ami pedig szebb volt a legszebb szimfóniánál is. Eleinte nemhogy nem érdekelte őket, még kifejezetten kerülték is. Mindahányan őriztek már emléket a…

- Miért hoztál ide? – kérdeztem, közben a tükrökkel teli termet pásztázva. - Nézz körül, majd megérted – felelte, majd gyengéden taszított egyet rajtam. – Gyerünk! Vonakodva léptem beljebb, hogy elinduljak a tükrökkel kirakott labirintusban. Nem akartam beléjük nézni, utáltam a tükörképem. - Ez…

Sorra nyíltak ki a cseresznye virágai, halvány rózsaszínbe öltöztetve a fa ágait. A később érkező bimbók izgatottan várták, hogy kibonthassák szirmaik, sokan arról sutyorogtak maguk között, vajon mi lesz a sorsuk? Itt maradnak a fa tövében, messzire viszi őket a szél, netán egy lány hajába szállnak…

(A Halványuló élet folytatása) A falujabeliek napokig kutattak utána, de nem lelték. Végül azzal zárták le a keresést, az asszony a folyóba veszett s az elsodorta. Tényként könyvelték el halálát, ám egy kérdés továbbra is foglalkoztatta őket: Hová tűntek el az utóbbi években látványosan halványuló…

Aznap is kiment egyik kedvenc helyére a sok közül. Nehezére esett már a séta, így jó néhány órába beletelt, hogy odaérjen. Lassan leült az ismerős fatönkre, mely emléke volt az egykori hatalmas platánnak. Nézte a késő őszi tájat, a fakószürke fellegek alatt elterülő mezőt, melyen olykor…

Hol is kezdődött? Hogy is kezdődött? Összegömbölyödve feküdtem az ágyamon. Odakint csendes, mozdulatlan forróságba dermedt nyári éjszaka. Bennem üvöltő hiány, életem értelmetlenségének égető bélyege, kétségbeesett vágy a depresszió jégpáncélja alatt. Ugyanazok a kérdések, amik örökké visszatérnek…

Éjjelente, amikor a békák kuruttyolása uralta tó melletti kertjüket, beférkőzött otthonukba és álmaikba, a fiú egy nő csodálatos énekére ébredt. Erre már egész kisgyermekkorában fény derült. Anyja felriadt álmából, s amikor kiment egy pohár vízért, megpillantotta fiát, aki transzba merülve az ajtó…

Van az a mondás, hogy ha nem a két szememmel látom, el sem hiszem. Nos, én láttam, de még így se hittem. Szokásos esti sétámon voltam. Szokásos, hát néha rám jön a mehetnék és még ritkábban rá is veszem magam. A sétám se stimmel, mivel Ő megint velem volt, mint az utóbbi időkben mindig, ha épp…

Élt egyszer egy lány és egy fiú. A lány faluja krónikása, a fiú zeneszerző egy városban mérföldekre a lány falujától. Sosem találkoztak, mit se tudtak egymásról, mégis egy erős, ám láthatatlan kapocs fűzte őket eggyé. A lány minden hónapban meghallgatta a faluba érkező vándorzenészek műsorát. A…

- Elég bizarr ez a hely – mondtam ki ítéletemet egy gyors szemrevételezés után. Fehér, hosszú szálú fű borította a talajt, olyan ragyogó, mint a napfénnyel átitatott hó. Egyhangúságát itt-ott áttetsző üvegbokrok kusza ágai törték meg. Az ágakon néhány báb függött, némelyikben furcsa fény pulzált,…