Azon a környéken, ahol egykor ő is élt, az volt a szokás, az embereket haláluk után abból ítélték meg, milyen volt a szívük. Az ő aranyszívének mindenki csodájára járt, még messze vidékről is érkeztek látogatók a faluba. Erről lett híres a település, bár lakói az aranyszív tulajdonosának nevére sem…

[Szíveket összefűző] Az országban a béke már közel száz éve tiszavirág-éltű csodának számított, apró, molyrágta luk volt csupán az örök háborúskodás szövetén, melyet a hataloméhes urak vágyaiból szőttek, vérben és könnyben áztattak. Az emberek jobbára csak a félelmet ismerték. Féltették az…

Az előző részből:  Yume fejét ingatja és nyersen közli: − Mindig is tudtam, hogy nem vagy egy zseni, Himaru, de hogy himitsuhaként olyan tervet támogass, mely egy ki tudja, mikor élt szerencsétlen hagymázos képzelgéseire alapul… Szánalmas. Most szólok, hogy rám ne számítsatok, amíg ki nem…

Nézte, csak nézte a fiút. A forgalmas térre vezető lépcsősor tetején üldögélt. Tíz-tizenkét évesnek saccolta, arca és egész lénye valami megmagyarázhatatlan szépséget sugárzott, ártatlanságot, bölcsességet és távolságot, mintha az a hely, ahol ül, egy másik dimenzióhoz tartozna. Barna, göndör csigái…

Ez a rövid anime egy olyan világot mutat be, melyet egy virtuális idol teremtett a valóság helyett, hogy az embereket boldoggá tegye. Persze erre főhősünk, Shikishima Ritsu csupán a második vagy harmadik részben ébred rá, azonban írásom szempontjából sokkal kevésbé az események számítanak. Szó mi…

- Elég bizarr ez a hely – mondtam ki ítéletemet egy gyors szemrevételezés után. Fehér, hosszú szálú fű borította a talajt, olyan ragyogó, mint a napfénnyel átitatott hó. Egyhangúságát itt-ott áttetsző üvegbokrok kusza ágai törték meg. Az ágakon néhány báb függött, némelyikben furcsa fény pulzált,…

Azt hiszem, addig a pillanatig, ha tartózkodtam is a másik oldalon, nem éreztem át igazán, nem voltam ott teljesen, csupán átsurrantam néhány másodpercre, mint a szél. Akkor, ott azonban teljes súlyával rám nehezedett a másik oldal levegője, beszívtam az orromon és azonnal megfagyasztotta minden…

Sötétség. Takaróként ölel körbe. Puha, ismerős, biztonságos. Megvéd. Zongora hangjai, nem dallam, csak hangok. Mintha olyan valaki ülne előtte, aki még sosem zongorázott. Bárki is az, szeretheti a monotonitást, mert folyamatosan ugyanazt ismételgeti. Talán egy zongorázó papagáj? Nem látom, pedig…

Eljön hozzád, egyszer, kétszer, sokszor. Füledbe suttog, de lelkedben szól. Életre szóló utazásra hív téged. Nem hallod, ha nem akarod hallani. Elmenekülhetsz, elutasíthatod, ám ő újra s újra eljön. Nem hagy neked békét. Akik egyszer hallották hangját, akiket egyszer megérintett, azok sosem…

Legalábbis ekként definiálja a regényt a fülszöveg. Az író harcolt a második világháborúban, hazatérve katolikus lett és 1951-1957 között több science fiction művet írt. Jelen regény 1959-es publikálása után többet nem írt, állítólag depresszióval küzdött és senkivel sem tartotta a kapcsolatot. (Ami…